2008. február 6., szerda

Ben Gurion és a fütyülős baracpálinka

Kajszibarack, még nem fütyül



Csontváry Kosztka Tivadar: Az Olajfák hegye Jeruzsálemben


A panaszfal bejárata a kép közepén , a két fal találkozásánál lévő boltíves bejárat. Aki itt belép, egy csodás, különleges világba lép be. Csontváryt szeretni ezek után sokkal könnyebb. A szakállas öreg zsidók ritmikus hajlongásai a fal előtt a barlangban a misztika, a csodák világa.
Nincs ember , aki kivonná magát a hely szelleme alól.
Csak férfiak, a nők nem jöhetnek ezen a bejáraton be. Istennel találkozni így is sokan vagyunk.









Hát, ha valakinek van ideje fejtse meg az alábbi mondatot...






A fütyülős barackpálinka története:


Az 1800-as évek végén pusztító filoxérajárvány utáni rekonstrukció nyomán felértékelődött az alföldi homokos terület, jelesül Kecskemét és környéke. Egyre nagyobb méreteket öltött a kü­lönböző gyümölcsök, elsősorban a kajsziba­rack termesztése, ami komoly alapot biztosított a később egyre intenzívebben kialakuló pálin­kafőzésnek. A kajsziból készült párlat az idők folyamán világhírű lett. A sokféle barackpálin­ka között kimagaslóan nevezetes a kecskeméti Fütyülős barackpálinka. Az ital nemzetközi hí­rének kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett a saját magát detronizáló VIII. Edward angol trónörökös, aki 1935-ben járt Magyar­országon. Látogatása során igencsak megked­velte a tüzes italt, és hamarjában egy reklámnak is felhasználható mondatot rögtönzött: "Szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum." A jellegzetes, "fütyülős" palackforma a XVIII-XIX. században a kocsmákban vált di­vatossá, kezdetben bort kínáltak benne. A butélia a testéhez képest háromszor, négyszer hosszabb nyakú üveg, mely elsősorban praktikus okok miatt lett keresett. A szűk szájrészben összegyűlt illatok koncentráltabban árulkodtak az ital minőségéről, és az ivóalkalmatosság sta­bilabb is, ami a kocsmák világában nem volt elhanyagolható szempont.






Csontváry Kosztka Tivadar: A panaszfal bejárata Jeruzsálemben


Az El Al légitársaság Tel Aviv-Eilat járatán nem volt sok utas





Felirat a Ben Gurion repülőtéren

Ha a falanszterrről akarsz élményeket szerezni, van egy biztos pont: belépni Izraelbe. Egyiptomi nyaralásunk a Sínai félszigeten volt az alkalom, hogy a kalandok utjára lépjünk. Kirándulás Izraelbe. Csak egy nap, és mindent látni akarunk. Kis ország, meg lehet nézni egy nap alatt. Éjszaka jön értünk a taxi, A Hilton szálloda elé, Dahabban. Valószínűleg az izraeli megszállás alatt építették a szállodát, nem számítva arra, hogy a terület valamikor visszakerül Egyiptomhoz. Na de jött Camp David. Ezért valamivel olcsóbban hozzá lehet jutni egy lakosztályhoz, ami a korábbi felállás szerint a magyar utazónak elérhetetlen lenne. Hajnal az Egyiptomi-Izraeli határon,Tabában. A korábbi robbantás nem vette el az izraeli szerencsejátékosok kedvét, a Casinóból, mint Mme.Tussot panoptikumából jönnek elő a sötétből, a kissé fáradt, hajnali másnapos játékosok. Vissza haza, Izraelbe. Nekik nincs is gondjuk a határátlépéssel.






Nekünk van. Nem vagyunk palesztinok, nem vagyunk terroristák, de a biztonság az biztonság. Fél ötig vár az izraeli oldalon a mikróbusz. Fél háromtól két óra egy padon. Kezdem úgy érezni magam mint Stierlitz a Gestapo főhadiszállásán. De én csak turista vagyok! Valahogy tudják, hogy mikor kell elengedni, hogy elérjük a mikróbuszt. Itt már kevés arról beszélni, Kriszta apja, tizennégy évesen , a budapesti gettóban érte meg 1945-öt. A legmodernebb technikai eszközökkel vizsgálják a Nikon D70-es kamerát. Próbálnak port levenni róla, fültisztító vattapamaccsal, dehát olyan új, nincs rajta semmi. Nemhogy lőpor, vagy robbanószermaradvány, de még por se. Valahogy az az érzése az embernek az üres irodában, amelyben magára hagynak bennünket, hogy lehallgatják, most miről beszélünk.







Miről? Hogy kár lenne lemaradni a csodákról, a Holt tengerről, Jeruzsálemről, Tel Avivról. És nem is maradunk le. Ujonnan épült autóúton száguldunk északnak.Közben Maszada, fürdés a Holt tengerben. Meglepő, de mindenki oroszúl beszél, és az útmenti reklámok közűl is sok a ciril betűs. Néhány útlezárás, és itt van Jeruzsálem. Vigigrohanunk Krisztus utolsó állomásain, eszünk, Knesszetet nézünk, magyar bevándórlókkal beszélgetünk,és máris vissza "belföldi"repülővel Eilatba, onnan vissza Dahabba.




Kis ország, kis repülőtér, nagy ellenőrzés. Nem lehet könnyű félve élni. Ennyi civil, és egyenruhás fegyverest, még az amerikai akciófilmekben sem láttam.




A reggel már ujra a Dahab Hilton kényelmes tengerparti lakosztályában talál. A szobából kinézve a Vörös tenger mozdulatlan kékségét látjuk.











1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hihetetlen, hogy ilyen pangás van az Eilati járaton. Nem értem, hogy éri ez meg nekik napi 3 járattal? De biztos kell egy kis idő, mire átszokik a nép az Arkia járatairól.