2008. február 6., szerda

Magyar Nemzeti Galéria


A királyi vár 1945-ben, a bombázások, és az ostrom után. A királynélküli királyság királyi palotája romokban, csakúgy mint az ország. Úgy tűnik, nincs felállás, a huszadik század minden korábbinál nagyobb csapást mért a magyar államiságra. A veszteségek, a megszállás, a jóvátétel, mind a kiéhezetett, kivérzett országra hullt. Különösen nagy veszteségeket szenvedett Buda, a volt hatalmi rendszer központja. Szimbolikus is volt, hogy Sztálin, a legyőzött országokban kötelezővé tette egy-egy hatalmi központ romos épületének meghagyását romjaiban, amellyel örökre figyelmezteti a legyőzötteket az új hatalmi helyzetre, és a múlt bűneire.
Gondoljunk csak bele, Berlinben a Reichstag újjáépítésére, miért kellett több mint hatvan évet várni? A szovjet csapatok szponzorált kivonulása nélkül lehetséges lett-e volna?
Magyarországon két épületet szántak e mementó és emlékeztető fenntartására: a Királyi Várpalotát, és a Hadügyminisztérium , egyébként a palota mellett lévő épületét. Ezek közűl a Hadügyminisztérium épülete ma is romosan áll a turizmus magyarországi központjában: a budai várban. Persze ez már az új gondok következménye is. Magyarország nem került abba , a pozitív felszálló ágba, mint a többi volt szovjet megszállású ország. Eleinte úgy látszott, van tovább, van újjászületés. Magyarországon a rendszer változtatásának kezdetétől érezhető, itt valami nem úgy megy, mint kellene...

Nincsenek megjegyzések: