2010. szeptember 18., szombat

Nicosia a megosztott város

Európa gazdag, változatos történelméhez tartozik ez az anakronizmus. Egy kis Berlin.Fallal, fegyveres ellenőrző pontokkal, lezárt negyedekkel. A berlini fal ledőlt, és ma már a Szelmenci falu két oldalát is átjáró köti össze. Berlinben németeket, Szelmencen magyarokat, Nicosiában ciprusiakat választ el a fal. Amely határ is, legalábbis az északi oldalon élő ciprusi törökök szerint. A görög oldalon álló Adams Beach Hotel  recepciósa  felhívja a figyelmünket, mikor megtudja hogy Nicosiába készülünk, ne gondoljunk arra, hogy ez egy kettéosztott város, és ott a túloldalon egy másik  ország létezik, ez csak a felületes néző látja így. Én felületes néző lettem, mert egész más körülményeket, teljesen más kultúrát láttam az északi oldalon. Elég az iszlám vallás központi szerepére gondolni, vagy az élet mindennapi megélésének formáira tekinteni. A görög Ciprus a nemzetközi befektetések befogadója, globalista világváros miniben. A bankok szeretik a biztonságot, és megnyugtató számukra Az Egyesült Királyság haderejének masszív jelenléte.

Belépés a "zöld zónába", vagyis a senki földjére




Nemcsak az Észak Ciprusi Török Köztársaság felett nem gyakorol szuverenitást Nicosia, de Akrotiri és Dekélia az angolok két megmaradt területe felett felett sincs a Ciprusi kormánynak hatalma. Ezek a katonai támaszpontok ,saját tehát angol törvények szerint működnek. A ciprusi kormánynak engedélyt kellett kérni Londontól mikor az autópálya építese során ezeken a területeken át kellett vezetni a nyomvonalat. 
Törökország 1974--es észak-ciprusi inváziója a nemzetközileg el nem ismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság  létrejöttéhez vezetett. Ennek nem volt hatása a bázisok státusára és a britek nem vettek részt a harcokban.  A török előrenyomulás megállt, amikor elérték a bázis peremét, nem akarták kockáztatni a háborút a britekkel.
A hetvenes években itt még normális élet folyt
Fényképezni tilos. Már gyerekkorom óta izgat ez a felirat. Szeret az ember ellenállni a szabályoknak. Titkokat keresni, lefotózni. Pedig ezek nem is igazi titkok, csak a szégyellt dolgok be nem vallása. A Panoramio nevű program a Google Earth egyik rétege Nicosia területén a legsűrűbb fotópontokat, a legtöbb feltöltött fotót az un. zöld vonal közelében  mutatja. A legtöbb embert foglalkoztatja a lezárt, tiltott terület.
Halott utcák, üres, romos épületek várják jobb sorsukat
Egy régi utca közvetlenűl az átkelőhely közelében
A "fal" egy darabja

2010. szeptember 7., kedd

Szivárvány a szobában / Rainbow /

Szivárvány az ajtón
A spektrum az ajtón
Kis szin az életben

A vallásokban és a népmesékben a szivárvány gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd. A skandináv mitológiában egy szivárványhíd, a Bifröszt köti össze a földi világot (Midgard) az égivel (Asgard), ezen az úton viszik a valkürök a lelkeket a Valhallába. A japán mitológiában az első istenek, Izanami és Izanagi szivárványhídon jöttek le a földre.
Az ausztrál mitológiában a Szivárványkígyó teremtette a világot. A görög mitológiában a szivárványt Írisz istennővel azonosították. A finn mitológiában Ukkó, a hindu mitológiában Indravagy Kama íja, a sumer mitológiában Ninurta koronája.
A sumer Gilgames-eposzban Istár nyaklánca, amelyet az özönvízre való emlékezés jelképeként helyez az égre . A zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után emberekkel kötött szövetség jelképéül adja.
Az ír mitológiában a szivárvány tövében rejtik el kincsüket a leprechaunok. Egyes kelet-európai népeknél, így a magyaroknál is létezett olyan hidelem, hogy a szivárvány alatt átmenő embernek megváltozik a neme.[2] Számos különböző kultúrában úgy tartották, hogy a szivárvány bajt hozhat az elővigyázatlan emberre; balszerencsét jelentett például ujjal a szivárványra mutatni, és a gyerekeknek ránézniük sem volt szabad. A palócok a szivárványt bábabukrának, azaz tündér szalagjának nevezik.[3]