A hivatalos kiszállások alkalmával néha jut idő ebédre is. Ma is ez történt, a szegedi Móra Ferenc Múzeumi fotózás után a Kőrösi halászcsárdában ebédeltünk. Egy táj tud barátságos és kellemetlen is lenni. Ez a tiszai táj általában békés, lágy. A májusi kellemes időben különösen jó enni a Tiszára néző teraszon a nagy fák alatt.
Akár nyolc-tíz méterrel nagyobb vízállás is szokott lenni itt árvízkor. A parti nyaralók magas beton lábakon állnak. A csárda oldalán az árvizi vízszintjelző a ház tetejének nyerge alatt egy-másfél méterrel volt.
Sokat gondolkoztam korábban, mi is az igazi pannon táj? Legtöbbször a Balaton környékén találtam erre a fogalomra ráillő képet. Ma kibővült a "pannon táj" képzeletbeli albumom a Tisza eme részével.
A képek persze nem adják vissza a hely szellemét, de képzeljétek hozzá!
