Ha a régi világ nosztalgiája él valakiben, egyik fő argumentum: a család, mint közösség, mint összetartó, és összetartozó emberek közösségének felelevenítése. A régi világ alatt ne valami torz, megbélyegezendő ideológiai valóságot értsünk, csupán arról van szó, hogy valaha az emberek természetesen éltek családokban, ma pedig "természetesen" nem teljes családban. A rendszerváltozás környékén kollégáimmal éles vitánk volt, mikor a labor falára egy Sinkovics Imre által kiadott képeslapot tettem ki, amin a felirat :
Isten, haza, család szerepelt. A nevetésükre az volt a válaszom: melyiket cáfolod, melyiket tartod negatívnak, nevetségesnek? Istent, a hazát, vagy a családot?
Istene lehet más az embereknek, a haza is lehet más, de a családot nem lehet cikizni, nem lehet "leértékelni", az nem csoportfüggő.
De lehet, hogy csak számomra...
Feleségem családja rendszeresen évente rendez családi találkozót. Vidéken, Somogy megyében, Mosdóson. Egy kis falu, csendes nyugodt környezetben, negyven-ötven látszólag idegen ember összejövetelének rendszeres helye.
|
Családi fotó, 2012 |
Nem illik ilyet közreadni, de szerintem fontos. A széteső, széttöredező családok korában van szándék a negatív folyamatok megállítására, a pozitív hagyományok továbbvitelére.
|
Maja és Rebeka |
Mosdósra menet a család másik ágával volt rövid találkozás, a Zamárdi strandon.
A gyerekek számára irányt ad, biztonságot sugároz a család.
|
Maja, Zamárdi 2012 |