Bevallom a kiadós, és finom ebéd után, na meg a kenyai sörökről se feledkezzem el, a séta a lombok között, egy pihenőhelyre vezetett, ahol nézegettem, aztán végűl elaludtam. Mindíg jó pihenni ebéd után, de itt még jobban esett. A kihozott süteményt a majmok ellopták, amit egy cseppet se bántam, csak azt sajnáltam, hogy nem láttam őket közelről, amikor elcsenték a maradékot.
A lodge, és az étterem a semmi közepén , egy dzsungel tó partján található. Trópusi fák törzseiből készültek a tartóoszlopai a szálló-étteremnek. Az építmény alatt az állatok szabadon mozoghatnak. És ha valaki az ebéd után sétálni szeretne, a lombok közé épített deszkaösvényen sétálgathat.
Ennyire talán sehol sincs közel az ember a természethez. Míg az asztalnál ültünk, a bokrok között népes majomcsapat vonult el, nagy sasszerű madár kapott ki egy jókora halat az alattunk lévő dzsungel-tóból, a krokodilok, vagy az annak látszó hatalmas gyíkok(?)(2m) alattunk napoztak, verekedtek egymással, az asztalokon vörös mókus futkározott , élelmet keresve, madarak csipogtak, károgtak,bogarak repkedtek, szóval minden nagyon élt.
Vendéglátóipari szempontból figyelemreméltó, a környezetbarát, papírt nem használó étlap, amit a pincér egyszerűen felmutat az érkezőknek, akik általában nincsenek sokan.
A Szerengeti Nemzeti Parkban a sík területeken,a gyér növényzetnem rejti a vadakat, az állatok jól láthatók. Én mégis ezt a területet izgalmasabbnak tartom, mivel a táj eredeti arca ilyen lehetett korábban. 
A Shimba Hills az eredeti afrikai esőerdők maradványa. Ezért is nem használták le nagyon, mert a gazdag növényzettől nehezebb meglátni az állatokat.
