2014. február 24., hétfő

Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál

A Gödöllői Királyi Kastélyban helyezték el  Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményét. Két éven át dolgoztak rajta a Magyar Nemzeti Galéria  restaurátorai. Annak idején Trefort Ágoston kultuszminiszter rendelte meg a festőtől az állam nevében a képet. Zichy Mihály, aki az esemény megörökítésére kapott megrendelést, ekkor Párizsban élt, ám májusban hazatért. Bécsben a királyné fogadta, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát, Budapesten pedig újra felépítették Deák ravatalát az eredeti helyszínen. A festő 1877 februárjában készült el a képpel, és nyáron helyezték el a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) úgynevezett Habsburg termében. 
Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó uralkodófeleség demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője. A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz mintha örülne Erzsébet jelenlétének, egyik kezével vigasztalva átöleli a gyászoló hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött.
A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tisztább fénysugarai az égi fényt sugallják.
A képet 1877 tavaszán Zichy hazaküldte Párizsból, de nem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt az uralkodóház számára. Zichynek át kellett festenie a képet. (Érdekesség: a mostani restauráláskor nem találták az átfestés nyomait.)

                                                                                                               Fotó: Mester Tibor

Nincsenek megjegyzések: