Esti Lánchíd

                      Lánchíd 1945                      fortepan

Budapest jelképe : a Lánchíd

Lánchíd villamossal képeslap

A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, egyben legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe. Építését gróf Széchenyi Istvánkezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám^[1] volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette

Lánchíd esti fényben

1842. augusztus 24-én rakta le József nádor, az ország előkelőségei jelenlétében, a Lánchíd pesti pillérének jelképes alapkövét. A 380 méter hosszú építményt, mely Magyarország első jelentős állandó folyami hídja volt, egy évtizedes munka eredményeként, 1849 novemberében adták át a pest-budai polgárok számára.

Széchenyi lovon

Barabás Miklós - A Lánchíd alapkőletétele

Hosszú küzdelem után Széchenyi elérte, hogy báró Sina György pénzt fordítson az átkelő megépítésére, így 1836-ban megszülethetett a Lánchíd Részvénytársaság; ekkorra már – miként a társaság neve is mutatja – Széchenyinek kész elgondolásai voltak, mivel angliai körútja során konzultált a korszak legnevesebb mérnökeivel, például Thomas Telforddal is. A gróf Angliában találkozott William Tierney Clarkkal, aki elvállalta a tervek elkészítését, és 1839-ben be is mutatta azokat. Sina részvénytársaságába időközben a bécsi Rotschildok és a pesti Wodianerek is betársultak, így végre – megfelelő mennyiségű tőkével – megkezdődhetett az építkezés, mely tizenháromszor annyi pénzbe került, mint a Nemzeti Múzeum felhúzása.

 

 Barabás Miklós-A Lánchíd alapkőletétele-BTM

A Lánchíd, háttérben a Magyar Nemzeti Galéria

Lánchíd 1945

A Lánchíd az 1930-as években

A híd a második világháború alatt, Budapest ostroma során szinte teljesen elpusztult, miután a németek – utolsóként a fővárosi Duna-hidak közül – 1945 januárjában ezt is felrobbantották. 1947-ben a kormány törvényt hozott a Lánchíd újjáépítéséről, az átkelőt pedig 1949 novemberében, az első híd megnyitásának 100. évfordulóján ismét felavatták.

Lánchíd és a Budavári Palota

Skóciában járva meglepett, milyen hasonló hidakat építettek. Például Glasgow-ban a South Portland Street Bridge. Az emberi lépték itt még jobban érzékelhető.    / Azért a Lánchíd szebb!/

South Portland Street Bridge Glasgow

                                                                                                                    Fotó: Mester Tibor

Regihm_hid

Regihm_hid

Regihm_hid