Új Csontváry kép

Az utóbbi évtizedekben háromszor került kalapács alá Csontváry-kép magyar aukción. A rekordot is egy Csontváry mű  tartja: a Szerelmesek találkozását 230 millió forintért ütötte le a Kieselbach Galéria. ( Ez az a kép, amit idén elloptak, de néhány hónap elteltével szerencsésen előkerült.) A Traui tájkép naplemente idején 80 millió forintos kikiáltási árról indul majd Virág Juditnál, becsértékét 130 -240 millió forint között határozta meg a galéria.

Csontváry Kosztka Tivadar -  Traui tájkép naplemente idején   Fotó: Mester Tibor

A festmény 113 évig rejtve volt, nem látta nagyközönség. 2012 nyarán egy ismeretlen magángyűjtő kereste meg a galériát azzal, hogy értékesíteni szeretne egy évtizedek óta, a családja birtokában lévő Csontváry-festményt.

Csontváry Kosztka Tivadar -  Traui tájkép naplemente idején /részlet/     Fotó: Mester Tibor

A mű története 1922-től napjainkig pontosan nyomon követhető. A festmény Geist Gáspár tulajdonában volt 1922-től 1972-ben bekövetkezett haláláig, közben 1951-ben letétbe került a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárába. 1972-től 1990-ig Geist Gáspár unokahúga, illetve az ő örököseinek birtokában volt, 1990-től pedig magángyűjteményben.

Csontváry Kosztka Tivadar -  Traui tájkép naplemente idején /részlet/    

A kép címét ugyan másként fordították,  Bellák Gábor művészettörténész az  előkerült festményt az eddig hiányzó Holdvilágos éj trauban című képpel azonosította. A kompozíció a lemenő nap és a felkelő hold fényében ábrázolja Trau (Trogir) városát.

Csontváry hátlap részlet

Kaszás Gábor művészettörténész az ötödik kép felbukkanásának jelentőségéről az MTI-nek elmondta: ennek az alkotásnak az előkerülésével vált világossá, hogy Csontváry, aki magát a Napút festőjének tartotta, nem véletlenszerűen, hanem előre meghatározott terv szerint rögzítette a napszakokat és az égtájakat.

"Ezt nem tudta a szakirodalom, újabb adalékokkal gazdagodtunk Csontváry festéstechnikáját illetően" - fogalmazott a művészettörténész, aki azt is elmondta, hogy eddig a szakirodalomban mindenki másképp interpretálta a Napút-festészetet, de az ötödik kép előkerülésével már definiálható ez a fogalom.

Öltöny fotózás

Elitedivat.hu, Elite fashion öltönyei

Bor és művészet

Virág Judit Galéria 2012 aukciós bor

Vaszary János képe a cimkéről

A Normafa és a Jánoshegy között

Ring Alkalmazott Művészeti Iskola fotózás

Műtermi fotózás

Ring Művészeti Iskola műtermi gyakorlat

Tárgyak világítása

Tárgyak derítése

Esti Lánchíd

                      Lánchíd 1945                      fortepan

Budapest jelképe : a Lánchíd

Lánchíd villamossal képeslap

A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, egyben legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe. Építését gróf Széchenyi Istvánkezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám^[1] volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette

Lánchíd esti fényben

1842. augusztus 24-én rakta le József nádor, az ország előkelőségei jelenlétében, a Lánchíd pesti pillérének jelképes alapkövét. A 380 méter hosszú építményt, mely Magyarország első jelentős állandó folyami hídja volt, egy évtizedes munka eredményeként, 1849 novemberében adták át a pest-budai polgárok számára.

Széchenyi lovon

Barabás Miklós - A Lánchíd alapkőletétele

Hosszú küzdelem után Széchenyi elérte, hogy báró Sina György pénzt fordítson az átkelő megépítésére, így 1836-ban megszülethetett a Lánchíd Részvénytársaság; ekkorra már – miként a társaság neve is mutatja – Széchenyinek kész elgondolásai voltak, mivel angliai körútja során konzultált a korszak legnevesebb mérnökeivel, például Thomas Telforddal is. A gróf Angliában találkozott William Tierney Clarkkal, aki elvállalta a tervek elkészítését, és 1839-ben be is mutatta azokat. Sina részvénytársaságába időközben a bécsi Rotschildok és a pesti Wodianerek is betársultak, így végre – megfelelő mennyiségű tőkével – megkezdődhetett az építkezés, mely tizenháromszor annyi pénzbe került, mint a Nemzeti Múzeum felhúzása.

 

 Barabás Miklós-A Lánchíd alapkőletétele-BTM

A Lánchíd, háttérben a Magyar Nemzeti Galéria

Lánchíd 1945

A Lánchíd az 1930-as években

A híd a második világháború alatt, Budapest ostroma során szinte teljesen elpusztult, miután a németek – utolsóként a fővárosi Duna-hidak közül – 1945 januárjában ezt is felrobbantották. 1947-ben a kormány törvényt hozott a Lánchíd újjáépítéséről, az átkelőt pedig 1949 novemberében, az első híd megnyitásának 100. évfordulóján ismét felavatták.

Lánchíd és a Budavári Palota

Skóciában járva meglepett, milyen hasonló hidakat építettek. Például Glasgow-ban a South Portland Street Bridge. Az emberi lépték itt még jobban érzékelhető.    / Azért a Lánchíd szebb!/

South Portland Street Bridge Glasgow

                                                                                                                    Fotó: Mester Tibor

Regihm_hid

Regihm_hid

Regihm_hid

Cirkusz

Troupe Diamond – gurtni (Magyarország)

A Fővárosi Nagycirkusz Cirkuszi kavalkád cimmel mutatta be új műsorát.  A cirkusz szeptember 22-én kezdődőtt őszi-téli szezonja igazi világsztárokat és a megújuló magyar cirkuszművészet fiatal tehetségeit mutatja be a cirkuszbarátoknak.

Simet László – halálkerék (Magyarország)

Noé Robert – lengőtrapéz (Svájc)

Addis Brothers – lábikária (Etiópia)

Maike és Jörg Probst – páviánok

Roman és Gyima – létra-egyensúlyozók

                                                                             Fotó:  Mester Tibor