A határnyitás pillanata
A szitakötő szabadsága
A 2009-es húszéves emlékünnepségen felavatandó emlékmű.
A kapu, melyen a kitörés történt 1989.augusztus 19-én.
A kapu helye ma.
Néhány hete Szelmencen jártam, és előtte átnéztem a korábban ott készült fotóimat. Nagyot változott a környék, akárcsak itt. Mégis Magyarország és Ausztria között a békés európai élet mozgásait láttam, míg a Szelemenci határ a schengeni vasfüggöny kőkemény, bár patyomkin falnak látszó "aranyfüggönyt" eresztett látszatban az egyébként 98%-ban magyar lakosságú falu két része közé.Itt Sopron határában az osztrák és a magyar oldal között erős kerékpáros forgalom van, igazi civil mozgás, melynek célpontjai az éttermek, és kulturális helyek.
Szelmenc torz, de hű képe a nyugat és kelet egyenlőtlen kapcsolatának. A szlovák oldalról induló , tehát európai únió oldaláról vízum nélkűl, könnyedén átjárható a határ, mely a kedvező ukrán árakat kihasználva a bevásárlóturizmus jellegzetes példája.
Ma már nincs árkülönbség az osztrák és a magyar árak között /mindkét oldalon a nagy nemzetközi monopóliumok egységes árait láthatjuk/, ezért a két ország polgárai nem gazdasági haszonszerzés miatt látogatnak a szomszédhoz, hanem ez már egy igazi úniós kapcsolat, a hagyományos múltbeli utak ujraéledése, valamint az új európai "feeling", /van ilyen!/, megszületése, amikor az új hatalmi , gazdasági egység megélését élvezettel veszik tudomásúl a térségben lakók.
A hazúgság oszlopa, mondják a helybeli civil szervezetek vezetői és a pogárok, arról a betonkockáról, melyet a Horn kormány alatt állítottak, és az oszlopon látható felirat az egész határnyitást a szocialisták, nevezetesen Horn Gyula érdemének tekintik. A valóságban a sajtó által gazdagon dokumentált, és sugárzott határátvágás megrendezett sajtóesemény volt, a már megszüntetett műszaki zárat, a vasfüggönyt újra építették a magyar határőrök, hogy a kamerák előtt a kommunista hatalom un. reformerői eredményeinek tulajdonítsák a határ megnyitását.
De hát ez a szokásos polikai képmutatás, és reklám kategóriája. A debreceni MDF-esek ötletét a helyi tulipánosok tisztán, politikai érdek nélkűl, meggyőződésből megszervezték, végrehajtották. A Németh kormány által "teszt"-nek tekintett háromórás határnyitás ma már az új Európa születésének bölcsőjekent vonúl be a politika és történettudomány képzeletbeli templomába , mint alapdogma. De hát dogmák pedig kellenek. És ebben a nem tiszta rendszerváltoztatásban azért a páneurópai piknik mégis csak az egyik őszinte mozzanat.
A történelmi igazság még távoli. A szocialisták inkább igyekeztek a páneurópai únió kezdeményezésének leírni , és tulajdonítani a keletnémet állampolgárok kitörésével végződő páneurópai pikniket, mintsem a helyi polgári, jobboldali, nemzeti erők ösztönös és tiszta mozgalmi tevékenységének tulajdonítani a rendezvényt, ami nyilvánvaló történelem hamisítás a szocik részéről.
Horn Gyula betegen fekszik budai villájában, valószinűleg nem fog semmilyen szerepet játszani a magyar politikában. A megszállott, és életük nagy eseményét szervező és lebonyolító helyi emberek most újra aktivizálódtak. Esemény lesz a húszéves évforduló. Neves politikusok tüntetik ki az eseményt jelenlétükkel. Maga Angela Merkel, aki maga is keletnémet származású, és lehet, hogy a határnyitás nélkűl sokkal nehezebben lehetett volna egy új, egységes Németország kancellárja,- helikopteren érkezve - az európai vezetés igenlő, és elismerő egyetértését hozza majd az égből. Hogy a titkosszogálatok milyen szerepet játszottak a háttérben, arról csak "off the record" nyilatkoznak a hajdani szervezők. Akik, jellemző módon, az Orbán kormány jóvoltából, és kormányzása alatt kapták meg a köztársaság magas állami kitüntetéseit. Mégis , valami összeesküvéselméletes sztori hallatszik ki a történetekből. Mindenki tudott a határnyitásról, csak az ott teljesítő határőrök, és parancsnokaik valamint a szervezők nem . A Németh Miklós által nyilvánosan is elismert "teszt" valóban igaz lehet. De csakúgy mint 56-ban, a magyar nép, a hazafiak túlteljesítettek. Lelkesen segítették , emberbaráti, és egyben politikai okokból is a magyarországon rekedt, és a szocialista tömböt elhagyni szándékozó NDK-sokat.
Ma már csak emlék a történet. Az alapítványok önjáró módon, minden lehetőséget megpróbálva pénzekért kuncsorognak. A Szelmenci effektus itt is felfedezhető: a pénz hatalma felfalja a forradalmakat.
A páneurópai piknik az osztrák–magyar határon, Sopron közelében 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció volt, fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének.
