Kissé anakronisztikus a kép fogad a Hősök terén. Mintha a háború előtt lennénk.
De az egész országban is anakronisztikus a kép: mintha nem is 2009-ben lennénk, visszaestünk az időben. Tíz, húsz, esetleg harminc évet? Csak később tudjuk meg. A statisztikák egyre régebbre látnak az időben, egyre mélyebb szinteknek felel meg a pillanatnyi állapot.
Nemcsak a gazdaság, de a társadalom demokrácia szintje is csökken folyamatosan.
Hogy kerültünk ide, ebbe a sötét bugyorba?
Hogy nem sikerült biztonságot, és legalább reményt adni oly sok embernek?
Miért kell ilyen tévutakon járni?
Ki lenne képes az ország kocsirúdját a fejlődés irányába fordítani?
Csengey Dénes mondása jut eszembe a rendszerváltozás idejéből:
"Európába, de mindannyian!"
Aktuális a nevezetes felhívás, talán most még fontosabb, mint korábban.
De az egész országban is anakronisztikus a kép: mintha nem is 2009-ben lennénk, visszaestünk az időben. Tíz, húsz, esetleg harminc évet? Csak később tudjuk meg. A statisztikák egyre régebbre látnak az időben, egyre mélyebb szinteknek felel meg a pillanatnyi állapot.
Nemcsak a gazdaság, de a társadalom demokrácia szintje is csökken folyamatosan.
Hogy kerültünk ide, ebbe a sötét bugyorba?
Hogy nem sikerült biztonságot, és legalább reményt adni oly sok embernek?
Miért kell ilyen tévutakon járni?
Ki lenne képes az ország kocsirúdját a fejlődés irányába fordítani?
Csengey Dénes mondása jut eszembe a rendszerváltozás idejéből:
"Európába, de mindannyian!"
Aktuális a nevezetes felhívás, talán most még fontosabb, mint korábban.