Pipacsok

Szinyei Merse Pál-Pipacsos rét

Szinyei Merse Pál - Pipacsos rét- MNG

 

Pipacsos rét Somogy megyében  /Mester Tibor fotó/

szex a műteremben

Kondor Béla-Emberpár

Mester Tibor- Pszeudó emberpár a műteremben

Máglya köz

Budapest,XIII. Máglya köz légifelvételen és a hátsó kert. A XIII.kerület Máglyaközben van Budapest egyik művésztelepe. Ez az egyetlen, amit a szocializmus alatt illetve 1945-óta létrehoztak. A Rákosi korszak embertelen világában voltak emberi dolgok is, legfeljebb nem mindenki jutott hozzá. Az un. Thalman utcai lakótelep mintalakótelep volt, még postai bélyegen is hirdette a kommunista vezetés "emberarcú" politikáját. És valóban, a lakótelep parkokkal tagolt, sok bölcsődével, óvodával , iskolával ellátott, és az üzleteknek is jutott hely a tervezőasztalon. A műteremlakásokat nem sikerült átadni az 1956-os forradalom kitöréséig, így azokba, ha nem is voltak készen, munkás, és egyéb, nem jogosult személyek költöztek be önhatalmúlag. A kiutalt műteremlakások tulajdonosai sokáig társbérletben éltek az önhatalmúan beköltözöttekkel. De így volt ez Budapest más részein is, sokan költöztek be a félkész, és épülő lakásokba, és sokan a forradalom bukása miatt az országot elhagyó emberek lakásait foglalták el.

cipő

Szorít a cipő

Legs-Dave Burdick alkotása, jól bemutatja azt a rafinált szerepet, amelyet a cipő kap a fejlett világ vizuális kultúrájában.

Amerikai propagandafotó: Egy iraki kislány cipőt kap egy amerikai katonától , a megszállt Bagdadban.

Pakisztáni és európai cipő

Különböző kultúrák különböző cipőket viselnek. Fejlődő országokban pl.Kenyában ,láttam autógumit kötöznek a talpukra az emberek, valamilyen kötéssel , így tudják hordani, és ami a legfontosabb: olcsó is. Az európai-euroatlanti cipő erős, vastagabb bőrből van. Sok mezitlábas ember az európai emberen látta meg először a cipőt. A katonai bakancs kultúrája európában ma is virágzik. Még a fiatalok egy része is kultikus jelentőséget tulajdonít a katonai cipőknek. A Martens bakancsos fekete-ruhás skinheadek éppúgy viselik, mint a szélsőbalos anarchista punkok. Közös gyökérből táplálkoznak.
Pakisztánban , Rawalpindiben vettem ezt a könnyű papucsot, cipőnek a mi fogalmaink szerint nem is mondhatnám. Kérésemre ott a piacon vékony gumit ragasztottak a talpára, hogy ne csússzon. Otthon szivesen viselem, de az utcán kinéznének vele, no meg sajnálom is.
Ebben a papucscipőben nem lehet jól verekedni, ami a számomra nem fontos tényező. Szóval a fejlett világ jól a lábára lépett a fejlődőnek, és a legbántóbban talán az iszlám emberek lába lett szimbolikusan letaposva.
El kellene arról is gondolkodni, hogy a mi erős cipőnk milyen bántó lehet egy rálépésnél. Itt a Mohamed karikatúrákat is említhetném.
Ne mocskoljuk be ezt a számunkra furcsa, de kétségkívül nagy kulturális hagyatékból készült cipőket! És azon is elgondolkozhatnánk, hogy Afrikában ugyan meleg van, de ott is vágynak az emberek a jó cipőre, ha nem is egy bakancsra. Katonai bakancsból talán többet is küldtünk nekik korábban, mint kellett volna.

 Auswitz múzeumi cipők

"Find a shoe that tells you a story,"

Eltünt forintok

2008. március 1-től az egyforintos , valamint a kétforintos érmék fizetésre nem használhatók.
Gyerekkorom jut eszembe, ötvenfilléres, vagy egyforintos gombócot kérsz?- kérdezte a fagylaltárus. Az ifjusági mozibérlet két forint volt, a váltott mozijegy egy forintba került.
A bérlet hátán az idézet: "Számunkra legfontosabb művészet: a film" /Lenin/.
Sok jó filmet láttam egy forintért, és talán az idő teszi, de a fagyikra is jó emlékkel gondolok.
Fájó bucsú, a sok megmaradt érme értelmetlenűl gyűlik a tartóban. Az új világ sorra semmisíti meg a régi "rossz világ" jó dolgait is.

Lánchíd és a Nemzeti Múzeum

A lánchidi csata 1986
Délután a Petőfi-szobornál nagy tömeg gyűlt össze, és sötétedéskor a fáklyákkal felszerelkezett ünneplők a Lánchídon keresztül a várba, a Táncsics szoborhoz akartak indulni. Amikor a tüntetők a Lánchídra értek, a rendőrség két oldalról lezárta a hidat. A felvonulók közül sokakat válogatás nélkül megvertek és bevittek a rendőrkapitányságokra is. Néhány gimnáziumból másnap reggel a tanulók jelentős része hiányzott, több száz embertől elkobozták a személyi igazolványokat, amelyeket csak hetek múlva adtak vissza, 500-3000 forint közötti bírságolási határozattal egyetemben. Olyanoktól is elvették az igazolványokat, akik csak a környéken jártak. Ez a nap mint „lánchidi csata” vonult be március 15-ék történetébe. Az akció rendkívül felelőtlen volt, mert ha pánik tört volna ki a tömegben, sokan akár a Dunába is eshettek volna. A brutális fellépésre Berecz János agitprop-titkár és Harangozó Szilveszter III. Főcsoportfőnök adott utasítást. Tiltakozásul tizennyolc személy létrehozta a március 15. polgárjogi egyesületet és beadványt intézett a jogsértések miatt a katonai ügyészséghez és a megbírságoltak megsegítésére a következő hetekben széles körű gyűjtőakció indult.
Az állambiztonság jelentéseiben a napról a következőket örökítették meg: „Az un. radikális ellenzék jelentős szerepet játszott a március 15-ei rendbontás előkészítésében. (…) Márciusi üzenet címmel nyíltan ellenséges tartalmú röpiratokat készítettek, melyet az ünnep előtti napokban és az ünnepi rendezvényeken akartak terjeszteni. Szerveink néhány nappal korábban végrehajtott akciója ezt csaknem teljes egészében meghiusította. A március 15-i rendzavarásnál több ellenzéki aktivista részt vett, egyesek a háttérből irányították az eseményeket.”

/Ungváry Krisztián történész tanulmányából /