2007. szeptember 30., vasárnap

Létező élet

Ha valaki vitatkozni akar a még meg nem született gyermek jogi állásáról, először nézzen meg egy pár perces DVD-t amit egy pár hónapos magzatról készítettek. Már ember, nemcsak kinézetében, de viselkedésében reakcióiban is. Idáig sem voltam híve a magzatelhajtásnak, de mióta ezeket a képeket és filmeket nézem, arra jutottam, emberölés egy ilyen létet megsemmisíteni.
Punjab és Kasmír között hallani az ágyuk távoli zaját. Háború. Két atomhatalom között. Szegény emberek lakják a vidéket. Mindkét oldalon szimpatikus, egyszerű emberek. Kevés ruha, kevés pénz, egyszerű lakások, de nem látszanak boldogtalannak. Az angolok itthagyták Indiát, de a felosztással olyan ellentéteket ültettek el a régióban, amit nem lesz könnyű elfelejtetni.
Kappadókia felett


A világot sokféleképpen lehet látni. Mégis az ember nagyjából hasonló helyzetekből tekint a dolgokra. A léggömbről lenézni nemcsak turisztikai esemény, látvány. Kappadókiában voltam először ballonon. A napfelkelte ezen a holdbeli tájon fantasztikus! Egy kicsi pont a földön a kocsi, amiben a feleségem és a ballonosok követnek minket. Mint egy kémműhold, mindenhova belát az ember. És a néma csend, időnként a robbanó , sercegő gázláng hangja, hol megszűnik, hol kettévágja a csendet. Akár 2-3 ezer méterre is fel lehet menni, de mégis az a legjobb, mikor közvetlen a kertek és házak felett 5-6 méterre megyünk. Kis életek zajlanak , meghitten, szokványosan. Fent hideg van, lent meleg...

A barátság fontos és jó. De nemcsak a barátság, de a barátságosság is fontos, előszoba a megértéshez.

A beszéd a megértés útja. Szeretek beszélgetni. Még a legunalmasabb beszélgetés is tanulságos. Az őszinte beszélgetés gyakran nem a közeli emberek között zajlik.