Bihari Sándor 1855-1906

 A mindennapi élet a maga egyszerűségében., természetességében Bihari Sándor képein jelent meg először ünneplő ruha és etnográfiai érdekesség nélkül. A közönség mindegyik alakot ismerni vélte és örömét lelte bennük.


Bihari Sándor a Wikipédián

Munkácsy trilógia a Magyar Nemzeti Galériában

Cigányság

Valentiny János : Cigányiskola

Az első roma csoportok a 15 és 17. század között érkeztek Magyarországra. Ők voltak a mai magyarcigányok elődei. Már Bonfini is cigány muzsikusokat említ Beatrice udvarában és egyes feltételezések szertin Mátyás fekete seregének fegyverkészítői, kovácsai is cigányok voltak. A 15. század elejéről származik az egyik első magyarországi írásos említésük, Zsigmond király oltalomlevele egy karaván számára. Az ezután mind nagyobb számban érkező csoportok a romákra jellemző peripatetikus (körüljáró) vándorlást folytattak, és elsősorban mint vándor kovácsok dolgoztak. A menlevelek hatására szabadon mozoghattak, beilleszkedésüket nem szorgalmazták. A monda szerint 1514-ben Dózsa György kivégzéséhez cigányokkal kovácsoltatták a trónt és a koronát. A 16-17. században, a török hódoltság korában folyamatos volt a roma bevándorlás a Balkán-félsziget területéről. Egy részük maradt, más részük tovább vonult más országok felé. Ekkoriban kezdtek zenéléssel foglalkozni. A Rákóczi-szabadságharcban, mint muzsikusok a fejedelem zászlaja alá álltak, de a karavánok szolgálatokat tettek a végvárak közötti üzenetek közvetítésében is.

Pongrácz Ferenc : A hegedülő cigány, 1836

Vastagh György : A kárvallott cigány,1886

A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri.

Badacsony

A badacsonyi kúp Badacsonytördemic felől 2008 augusztusában

UDVARDI Erzsébet festő(Baja, 1929. december 27. – )1947: Rudnay Gyula szabadiskolája, Baja; 1948-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula. 1957: Világifjúsági Találkozó-díj; 1960-1963: Derkovits-ösztöndíj; 1962: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1966: Egry-díj; 1969: Munkácsy-díj; 1975: érdemes művész; 1981: kiváló művész; 1989: Szent Fortunatus Lovagrend Művészeti Nagydíja, Mainz; 1990: Magyar Művészetért Díj; 1998: Baja díszpolgára; 1999: Kossuth-díj. 1958-tól Badacsonytomajban él. Festészetének modellje, témája, ihletője közvetlen környezete, a balatoni táj és az ott élő emberek élete. Pályája kezdetén tájképein, zsánerképein Egry József és Bernáth Aurél festészetének hatása mutatkozott, később ettől fokozatosan távolodva az absztrakció felé haladt. A konkrét táj helyett annak hangulatát és a természet általános jelenségeit, hatásait, a szelet, vizet, fényt, hideget, a napsütést fejezte ki, jelenítette meg expresszív-szürrealista stílusban. Olajképein, pasztelljein gyakran alkalmazott aranyfüstöt, ezüstpapír-applikációt. Festett bibliai és irodalmi témájú képeket is, amelyeken távolodva az illusztratív jellegtől, a témával kapcsolatos hangulatait érzékeltette.Mesterei: Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula.

A Balaton repülőből fotózva

Badacsonyi részlet

A Badacsony a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye, a Balaton két öble közé ékelődve magasodik. A csaknem kerek hegy kerülete 11 km, észak-déli irányban kissé megnyúlt tetőrégiójának átmérője 1–1,5 km, legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 m. Oldalát 280 méteres magasságig – szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas – különféle laza üledékek borítják, efelett szürke bazaltsziklák és kőfolyások bukkannak elő az erdő sűrűjéből [1]. A hegyről a déli parton fekvő Fonyódra illetve Fonyód–Alsóbélatelepre látunk rá.

Balaton from space

Mészöly Géza: Balatoni halásztanya

Reuters forgatás a Balatonon.
Badacsonyban forgattunk Szeremley Hubánál. A hegyről a legjobb képeket a Balatonról lehet készíteni. A képen a badacsonyi bor filozófusa Kardos Gábor.

Badacsonytomaj legnevezetesebb lakója: Egry József festőművész.

Egry József
Kiderül
1931 olaj , karton 70x87 Ltsz.: 74.177T
Helye az MNG állandó kiállításán: C épület II. emelet

Szegény napszámos szülők gyermekeként született 1883. március 15-én Zalaújlakon. Szüleivel Budapestre kerülve gyermekként iratkozott be a nyomor életre szóló iskolájába. Rajzkészsége és a festészet iránti vonzódása már ekkor megmutatkozott. Az 1897-98-as tanévben kimaradt a polgári iskola negyedik osztályából. Miközben mindenféle alkalmi munkával hozzájárult a család megélhetéséhez, előbb Fellegi Emil "dekoratív festőnél", majd Korcsek János arcképfestő műhelyében tanulta a festészeti alapismereteket. Első ízben 1901-ben, a Nemzeti Szalon tárlatán szerepelt két festményével. 1903 decemberében Lyka Károly felfigyelt rá, és támogatásával elutazott tanulni Münchenbe, majd 1905-ben Párizsba, ahol a Julian akadémia esti tanfolyamát, de még inkább a múzeumokat látogatta.
Párizsból 1906 decemberében Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly hívására hazatért, s ösztöndíjjal a Mintarajziskolán (későbbi Képzőművészeti Főiskola) Ferenczy növendéke lett. "Menhely előtt" című képével a Műcsarnok 1907-es tárlatán ezerkoronás ösztöndíjat nyert. A Könyves Kálmán Szalon 1907-es kiállítására a főiskola engedélye nélkül küldte be képét, aminek következményeképpen megvonták tőle az ösztöndíjat. Így másfél év után, 1908-ban kimaradt a főiskoláról, amelynek amúgy is nehezen viselte kötöttségeit. Budapest új, modern szellemű kiállítótermében, a Művészházban 1909-ben rendezte meg első önálló kiállítását. Az "Izé" című élclap és a Fidibusz közölte rajzait. 1911-ben egy műpártoló támogatásával Belgiumba utazott, ahol főleg kikötőkben rajzolt, festett.
Járt Gödöllőn, Erdélyben és hosszabb időt töltött Ungváron, ahol egyéni kiállítást is rendezett.
1915-ben segédszolgálatosként behívták katonának Nagykanizsára. A súlyosan megbetegedett festő hónapokra a badacsonyi hadikórházba került, lábadozóként. A Balaton-élmény mellett magánéletében is sorsdöntő találkozást hozott a badacsonyi tartózkodás: megismerkedett Vízkeletyné Pauler Juliskával, aki elvált férjétől, és 1918-ban Egry Józseffel kötött házasságot. Egry betegszabadsága alatt, 1916-ban Pesten a Képzőművészeti Szabadiskolában tanított, Kernstokkal, Rippl-Rónaival, Vedres Márkkal együtt. Derkovitscsal való ismeretsége is erre az időre tehető. 1918-tól feleségével, majd hozzájuk költöző édesanyjával Keszthelyen éltek, a nyarakat a badacsonytomaji présházban töltötték. Egész életére a Balaton lett az állandó lakhelye.
Egry új stílusú balatoni képeit először a Nemzeti Szalon 1922-es kiállításán, majd a Belvederében, 1923-ban mutatta be. Néhány jelentős műkritikus (Kállai Ernő, Fülep Lajos, Elek Artúr) figyelt csak fel új hangvételű műveire. 1926-ban Berlinben és Drezdában rendezett kiállításainak (Gurlitt Galerie és Richter Salon) elismerő visszhangja után a Tamás Galériában rendezett tárlatai (1928-ban - Medgyessyvel, 1930-ban és 1933-ban) is felkeltették iránta az érdeklődést. Az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága kiállításain is rendszeresen szerepelt, 1927-ben az elnökség tagjává is választották.
A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas és a környező dombok nemcsak élményt és motívumot jelentettek a számára, de festészetét is átalakították, egyéni hangjának stílusalakító tényezőjévé váltak. A föld, a fa, a ház, a víz és a nap nemcsak mint motívum, nemcsak mint jelenség szerepelnek a képein, hanem egy kozmikus világérzés vetületeként is. A balatoni térben megjelenő alakok eggyé válnak a tájjal, de otthon vannak benne az Egry által megfestett bibliai alakok, például Keresztelő Szent János és Szent Kristóf is. A balatoni táj lágy színű dombjai, az öböl karéjos ívei tiszta szerkezetű képeinek alapelemeivé lesznek. De mindenekfölött a fény az, ami - hol egy szétsugárzó magból sávosan kitárulva, hol a napkorong mentén koncentrikus körökben szétnyílva - a képek formateremtő erejét adja.
Korai korszakában Egry a megszerkesztett rendet kereste. Később természeti képekben vetítette ki benső világát. A fény színátalakító módon való használata rokonítja Egry festészetét a Gresham-kör képviselőinek művészetével, de nem meglepő, hogy 1945 után Egryt a velük konfrontálódó Európai Iskola tagjai hívták soraikba.
Egryék 1930-tól a teleket Budapesten, egy bérelt lakásban töltötték. Egry tüdőbajának a súlyosbodása miatt gyógykezelés céljából 1929-ben Tátrafüredre, 1930-ban és 1938-ban Itáliába utaztak, részben baráti segítséggel, részben az eladott badacsonyi szőlő árából.
Az 1930-as évektől kezdve egyre több szerző (Ártinger-Oltványi Imre, Genthon István, Rabinovszky Máriusz, Keresztury Dezső, Kállai Ernő, Lyka Károly) méltatta tanulmányban, illetve könyvben Egrynek, a "Balaton festőjének" művészetét. Sikeres kiállításai a Fränkel Szalonban (1936) a bécsi Neumann und Salzer Galerie-ben, majd 1939-ben az Ernst Múzeumban növelték tisztelőinek és gyűjtőinek a táborát.
Egryék 1941-ben költöztek be az 1939 óta épülő új házukba. Itt élték át sanyarú körülmények között a háború éveit is, mivel pesti lakásukat 1944-ben bombatalálat érte, ahol Egrynek mintegy hetven festménye, rajza pusztult el. A háború után az idős művész az anyagi gondok mellett egyre többet küzdött a betegséggel is. 1945 után több állami kitüntetésben is részesült (1945-ben megkapta az állami nagy aranyérmet, 1947-ben a Szabadság érdemérmet, 1948-ban az első ízben kiosztott Kossuth-díjat), betegsége és magánya egyre jobban nyomasztotta.
1948-ban művei szerepeltek Londonban és a XXIV. Velencei Biennálén, de 1950-től az akkori kultúrpolitika mellőzte.
Önarcképeinek sorában a kései arcképek tükrözik kétségbeesett magára maradását.
1951. június 19-én halt meg. Sírját a badacsonytomaji temetőben Borsos Miklós "Vízrenéző" című domborműve díszíti.
Halálának évében a Fővárosi Képtár csöndben lezajlott kiállítása emlékezett meg művészetéről, majd szerepeltették alkotásait a brüsszeli világkiállításon (1957). Az 1958-ban és 1962-ben Keszthelyen rendezett szerény kiállítások után a Tihanyi Múzeum 1966-os tárlata hívta fel rá újból a figyelmet. A Magyar Nemzeti Galériában halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás után az 1973-ban Badacsonyban megnyílt emlékmúzeum méltó emléket állít művészetének.

Virág Judit Galéria kortárs kiállítások

Szurcsik József

Tíz év után a Mű-Terem Galériában megkezdődtek a kortárs képzőművészek rendszeres kiállításai. A szokásos aukciók évente három alkalommal sok izgalmat , és meglepetést okoztak, de most újabb terület bevételére, bemutatására szentel energiát, munkát a galéria.

Szurcsik Józsi nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen a Magyar Nemzeti Galéria magyar művészetet bemutató állandó kiállítása az ő képével zárul.

Ez olyan, mint bekerülni a gimnáziumi irodalmi olvasókönyvbe. Nem pénz, nem haverság, ez tiszta érték. Most a kereskedelem korábban lenézett, ma dicsfényében ragyogó termeiben kiállítani nem lenézett, sőt irigylésre méltó dolog. Ne tagadjuk, a művészet, az érték mindig is pénzt is jelentett, függetlenűl a koroktól.

A szeptember 11-i események után Szurcsik Józsival beszélgetve megtudtam, hogy a bontakozó Nerw York-i siker, kiállítás meghiusult, a befektetői, menedzseri világ visszahúzódása miatt.

Nem mertek új , Amerikában ismeretlen művészeket bemutatni, a művészet menedzserei is visszahúzódtak, mentették pozícióikat a szeptemberi krach után.

Nem olcsó dolog New Yorkba műtárgyakat kiszállítani, bérraktárban tartani, utána bármiféle üzlet nélkül visszaszállítani Magyarországra.

Most mégis jó helyre kerültek ezek a képek, újakkal gazdagítva. A magyarországi gyüjtők megérezték az értéket ezekben a képekben, és az is jó, hogy innen indul ismét a nemzetközi elismerés is, Budapestről, a Falk Miksa utcából.

Ugrás

Kamaszkoromban festő szerettem volna lenni. Szakkörre jártam, művésztelepeken voltam nyaranta, de a Dési , a "hivatalos" előkészítő kimaradt. Negyvennyolc évesen, műteremlakásban lakván, nem hagyott nyugton a gondolat: festeni...
Elkezdtem, és mint mindenbe, kicsit bele is temetkeztem. Az amatőrök biztos tudatlanságával, és utolérhetetlen megszállottságával kezdtem neki. Két-háromnaponta vettem a Nagymező utcai művészellátó boltban az új és újabb vásznakat, vakkereteket, festékeket. Ma már látom, csak a "vizuális környezetszennyezés" egyik okozozója lettem, bár a képek közűl csak kevés került kiállításra. De én ezeknek is örültem. Az egyik kiállításon a Nádor Galériában, mikor a képért mentem, és azt nem találták, már kezdtem izgulni. Kiderült: megvásárolták. Elszorult a torkom. Nem vagyok a pénz rabja, de ha valaki fizet egy dologért, az jelent neki valamit. Ez is egy mérce. A kiállításon szerepelt Gyulai Líviusz, Schrammel Imre, Bráda Tibor, Deim Pál, ef Zámbó István, Méhes László, Szirtes János, Banga Ferenc , Gyémánt László, Pauer Gyula, Bartl József, Orosz János, és mások , de csak egy képet adtak el... Megkérdeztem: ki volt a vevő? Ez egy belvárosi galéria, sok a turista, szóval egy külföldi volt, neki nem volt jelentősége annak, hogy nem a Deimet, vagy más neves alkotó munkáját viszi haza. Azt is monhatnám, fogyaszthatóbb kép volt mint egy non figuratív festmény vagy grafika. Még egy-két képet eladtam itt a Galériában, és otthon a műteremben is, de ezzel véget is ért a lendületem. Nem tudtam azt és úgy megfesteni, amit én akartam.
Kokas Ignác egy beszélgetésben, műtermében, elmondta: harcol a képpel, spaknival , késsel , ecsettel, fröcsköléssel veszi fel a harcot a képpel. Addíg harcol míg "legyőzi " a képet, mert az úgy alakul, ahogy szeretné. Ha nem győztem,-mondta akkor 1973-ban - akkor elteszem, és másnap ujra felveszem vele a harcot. Nagyon tetszett ez a hitvallás. Őszintének tünt, különösen ott a műteremben, ahol a festett kép alatt már kis dombocskává alakult a képről lecsorgó, késsel lekepart,megszáradt anyag.
Plextol nevű festék volt. Matt , valami erős kötőanyaggal.
Szóval, én elvesztettem a harcokat a képeimmel. Azok nem engedték magukat úgy alakítani, ahogy szerettem volna. Hosszabb távon be kell ismerni a sikertelenséget. Aki szereti a képeket, nem kell feltétlenűl festenie is.

Mester Tibor: Ugrás , 2004, olaj, vászon