Az első roma csoportok a
15 és
17. század között érkeztek Magyarországra. Ők voltak a mai
magyarcigányok elődei. Már Bonfini is cigány muzsikusokat említ Beatrice udvarában és egyes feltételezések szertin Mátyás
fekete seregének fegyverkészítői, kovácsai is cigányok voltak. A
15. század elejéről származik az egyik első magyarországi írásos említésük,
Zsigmond király oltalomlevele egy karaván számára. Az ezután mind nagyobb számban érkező csoportok a romákra jellemző
peripatetikus (körüljáró) vándorlást folytattak, és elsősorban mint vándor kovácsok dolgoztak. A menlevelek hatására szabadon mozoghattak, beilleszkedésüket nem szorgalmazták. A monda szerint
1514-ben
Dózsa György kivégzéséhez cigányokkal kovácsoltatták a trónt és a koronát. A
16-17. században, a
török hódoltság korában folyamatos volt a roma bevándorlás a
Balkán-félsziget területéről. Egy részük maradt, más részük tovább vonult más országok felé. Ekkoriban kezdtek zenéléssel foglalkozni. A
Rákóczi-szabadságharcban, mint muzsikusok a fejedelem zászlaja alá álltak, de a karavánok szolgálatokat tettek a végvárak közötti üzenetek közvetítésében is.
|
Pongrácz Ferenc : A hegedülő cigány, 1836 |
|
Vastagh György : A kárvallott cigány,1886 |
A
2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a
szociológusok felmérési eredményeitől. Egy
1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma
értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése