Dózsa György

Szervátiusz Tibor - Dózsa György

Szervátiusz Tibor

1937-ben szülei elváltak; édesanyjával élt. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte 1949-1955 között, ahol mestere Vetró Artúr volt. 1953-ban volt első önálló kiállítása Bukarestben. 1956-ban államvizsgázott. 1957-ben a Romániai Képzőművészeti Szövetség tagja lett. 1962-1964 között szülővárosában bábfaragóként dolgozott.

1967-ben részt vett az antwerpeni szobrászati biennálén. 1971-1972 között édesapjával, Szervátiusz Jenővel közösen alkották Tamási Áron farkaslakai síremlékét. 1977-ben Magyarországra települt át a Securitate zaklatásai miatt. Magyarországon igen foglalkoztatott köztéri szobrászként működik. Faragásainak finom lírai vonalvezetését az erdélyi népi fafaragó művészet motívumai táplálják.

Dózsa György
Sokáig vita folyt származásáról, mivel tévesen több korabeli forrás Székely Györgynek tünteti fel. Azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja származását, az az okirat, amelyet Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székely alispán írt 1507.július 17.latinul Dózsa Györgyöt: Georgius Dosa Siculus de Makfalva in Sede Maros existente-ként jelöli meg. Eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa-család az Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő család tagja.

Máig sem tisztázott körülmények között választotta Bakócz Tamás a keresztes hadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 000 fős paraszti had gyűlt össze, vezetése alá, azonban szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen a felkelés kirobbanásához vezettek. Dózsa György igazolva a hírnevét sok diadalt aratott, és bár az egész országban kitört a felkelés, ő csak a keresztes hadsereget irányította, a helyi zavargásokhoz nem volt köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvedtek, ő seregével elfoglalta a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenvedett vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozott és nagy csatában legyőzte a felkelőket. Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esett. Később tetteiért testvérével együtt kivégzték. A korabeli feljegyzések így írtak Dózsa György kivégzéséről: először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak…, fogaikkal széttépték és felfalták. Ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.

Budapest, Dózsa György tér, Kiss István szobra