Kamaszkoromban festő szerettem volna lenni. Szakkörre jártam, művésztelepeken voltam nyaranta, de a Dési , a "hivatalos" előkészítő kimaradt. Negyvennyolc évesen, műteremlakásban lakván, nem hagyott nyugton a gondolat: festeni...
Elkezdtem, és mint mindenbe, kicsit bele is temetkeztem. Az amatőrök biztos tudatlanságával, és utolérhetetlen megszállottságával kezdtem neki. Két-háromnaponta vettem a Nagymező utcai művészellátó boltban az új és újabb vásznakat, vakkereteket, festékeket. Ma már látom, csak a "vizuális környezetszennyezés" egyik okozozója lettem, bár a képek közűl csak kevés került kiállításra. De én ezeknek is örültem. Az egyik kiállításon a Nádor Galériában, mikor a képért mentem, és azt nem találták, már kezdtem izgulni. Kiderült: megvásárolták. Elszorult a torkom. Nem vagyok a pénz rabja, de ha valaki fizet egy dologért, az jelent neki valamit. Ez is egy mérce. A kiállításon szerepelt Gyulai Líviusz, Schrammel Imre, Bráda Tibor, Deim Pál, ef Zámbó István, Méhes László, Szirtes János, Banga Ferenc , Gyémánt László, Pauer Gyula, Bartl József, Orosz János, és mások , de csak egy képet adtak el... Megkérdeztem: ki volt a vevő? Ez egy belvárosi galéria, sok a turista, szóval egy külföldi volt, neki nem volt jelentősége annak, hogy nem a Deimet, vagy más neves alkotó munkáját viszi haza. Azt is monhatnám, fogyaszthatóbb kép volt mint egy non figuratív festmény vagy grafika. Még egy-két képet eladtam itt a Galériában, és otthon a műteremben is, de ezzel véget is ért a lendületem. Nem tudtam azt és úgy megfesteni, amit én akartam.
Kokas Ignác egy beszélgetésben, műtermében, elmondta: harcol a képpel, spaknival , késsel , ecsettel, fröcsköléssel veszi fel a harcot a képpel. Addíg harcol míg "legyőzi " a képet, mert az úgy alakul, ahogy szeretné. Ha nem győztem,-mondta akkor 1973-ban - akkor elteszem, és másnap ujra felveszem vele a harcot. Nagyon tetszett ez a hitvallás. Őszintének tünt, különösen ott a műteremben, ahol a festett kép alatt már kis dombocskává alakult a képről lecsorgó, késsel lekepart,megszáradt anyag.
Plextol nevű festék volt. Matt , valami erős kötőanyaggal.
Szóval, én elvesztettem a harcokat a képeimmel. Azok nem engedték magukat úgy alakítani, ahogy szerettem volna. Hosszabb távon be kell ismerni a sikertelenséget. Aki szereti a képeket, nem kell feltétlenűl festenie is.
Mester Tibor: Ugrás , 2004, olaj, vászon
Elkezdtem, és mint mindenbe, kicsit bele is temetkeztem. Az amatőrök biztos tudatlanságával, és utolérhetetlen megszállottságával kezdtem neki. Két-háromnaponta vettem a Nagymező utcai művészellátó boltban az új és újabb vásznakat, vakkereteket, festékeket. Ma már látom, csak a "vizuális környezetszennyezés" egyik okozozója lettem, bár a képek közűl csak kevés került kiállításra. De én ezeknek is örültem. Az egyik kiállításon a Nádor Galériában, mikor a képért mentem, és azt nem találták, már kezdtem izgulni. Kiderült: megvásárolták. Elszorult a torkom. Nem vagyok a pénz rabja, de ha valaki fizet egy dologért, az jelent neki valamit. Ez is egy mérce. A kiállításon szerepelt Gyulai Líviusz, Schrammel Imre, Bráda Tibor, Deim Pál, ef Zámbó István, Méhes László, Szirtes János, Banga Ferenc , Gyémánt László, Pauer Gyula, Bartl József, Orosz János, és mások , de csak egy képet adtak el... Megkérdeztem: ki volt a vevő? Ez egy belvárosi galéria, sok a turista, szóval egy külföldi volt, neki nem volt jelentősége annak, hogy nem a Deimet, vagy más neves alkotó munkáját viszi haza. Azt is monhatnám, fogyaszthatóbb kép volt mint egy non figuratív festmény vagy grafika. Még egy-két képet eladtam itt a Galériában, és otthon a műteremben is, de ezzel véget is ért a lendületem. Nem tudtam azt és úgy megfesteni, amit én akartam.
Kokas Ignác egy beszélgetésben, műtermében, elmondta: harcol a képpel, spaknival , késsel , ecsettel, fröcsköléssel veszi fel a harcot a képpel. Addíg harcol míg "legyőzi " a képet, mert az úgy alakul, ahogy szeretné. Ha nem győztem,-mondta akkor 1973-ban - akkor elteszem, és másnap ujra felveszem vele a harcot. Nagyon tetszett ez a hitvallás. Őszintének tünt, különösen ott a műteremben, ahol a festett kép alatt már kis dombocskává alakult a képről lecsorgó, késsel lekepart,megszáradt anyag.
Plextol nevű festék volt. Matt , valami erős kötőanyaggal.
Szóval, én elvesztettem a harcokat a képeimmel. Azok nem engedték magukat úgy alakítani, ahogy szerettem volna. Hosszabb távon be kell ismerni a sikertelenséget. Aki szereti a képeket, nem kell feltétlenűl festenie is.
Mester Tibor: Ugrás , 2004, olaj, vászon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése