1973

1973 tavasza , Örs Vezér tere  aluljáró

1972  télvége, vagy 1973 kora tavasza . Örs Vezér tere aluljáró a Metró Klub után hazafelé. A kokárda a kabáton látható.

Petőfi Sándor dagerrotípia, 1844

Mester Tibor, 1973 tavasza, Szentendre, Dunapart

Fáklya Klub, Angyalföldi József Attila Művelődési Ház, szakkörök, rajz, festés. Ez a kép Szentendrén, a Duna parton készült, szakállal, kokárdával.

Asahi Pentax, sokszorozó előtéttel.

A lázadás, és a kisérletezés képei. Női parókában 1973 koratavaszán.

Asahi Pentax SPX géppel készült felvétel, helyi fénynél. Ez az akkori kisfilmes gépek egyik csúcsát jelentette.

Bacsó Béla Asahi Pentax  Spotmatic II, Mester Tibor  Yashica Mat 124G

Bacsó Bélával, a Nagyítás c. film hatása alatt.

Mester Tibor, Ilford szűrő

A hatalom 1957-ben még nagyon félt attól, hogy éppen március 15-ére vonatkozik a híres jelszó, a Márciusban újra kezdjük. A hetvenes évek elejéig nem is voltak illegális tüntetések március 15-én, sőt még 1968-nak sem volt egy közvetlen hatása, utána is évek teltek el az első megmozdulásig. Miért volt ez a nagy csend?
A "hatvannyolc", mint mozgalom és életszemlélet nem egy hónaphoz vagy egy évhez kötődik, amikor megjelenik a kritikus tömeg és mindenki hippiként kezd el viselkedni. El kell telnie egy kis időnek. A "fellazulás" egy folyamat volt. Kevesen ugyan, de kimehettek nyugatra, sokan hallgatták itthon a Szabad Európát. Mivel a rendszer nem csapott oda a legelején, ezért egyre inkább vérszemet kaptak a fiatalok.
1970-ben még csak két fiatal próbálta meg elszavalni a Nemzeti dalt a Kossuth-szobornál, egy évvel később százan emlékeztek, letördelték és kihuzigálták a vörös zászlókat a Petőfi-szobornál, oszlatták is őket. 72-ben már 88-an embert állítottak elő, gumibotozás is volt. 73-ban pedig 634 embert állítottak elő, vagy vonták be a személyijét. A tüntetők brutális szétverésében a Munkásőrség és a KISZ Ijfú Gárdája is részt vett. 1974-ben azonban már nem voltak demonstrációk. Miért?
Akkorát odacsaptak 1973-ban, hogy 1983-ig alig kellett valakit letartóztatni, mert senki sem mert kimenni az utcára.

/riport Ungváry Krisztiánnal/

A börtön után 1973 tavaszán

1973. március 15 követően... A BM. Állambiztonsági Osztályának vendégszeretete után.

1973 március 15

Petőfi Sándor szülőháza, Kiskőrösön, nem messze a Soltszentimrei tanyámtól.

Zichy Mihály rajza: Fetámadott a tenger

Borsos József: Nemzetőr

A belvárosi csata .
Az 1973-as évre alaposan felkészültek az elvtársak. Vörös katonai melegítőkbe bújtatták az Ifjú Gárdista és KISZ-es szabadcsapatokat, kellően felhergelték a Munkásőrséget és a Forradalmi Rendőrezred szadista alakulatait. A belvárosban megjelenő több ezer harcias fiatalra azonban ők sem számítottak. A felújuló utcai ütközetekben a kegyetlen kézitusák során az egyetemi és főiskolás ifjúság – közöttük sok munkásfiatal – az esti órákig tartotta magát a fegyveres túlerővel szemben. Vértől piroslott a Váci utca és környéke, egészen a Kiskörútig. Ismét visszaköszönt 1956 forradalmi szelleme! A féktelen rendőri brutalitás nem ismert kíméletet. Március 15-e éjszakáján közel 600 elkobzott személyi igazolvány tornyosult a nyomozók asztalán. Megkezdődtek a kihallgatások, a verésekkel kísért vallatások. Megteltek az üresen ásítozó cellák, beindult a megtorlásra szakosodott gépezet. Hatvanöt „züllött fasiszta” renitenst állítottak elő, ebből 41 személyt hosszabb ideig őrizetben is tartottak. A gyorsított ítéleteket követően jöhetett az elzárás, a pénzbírság, a munkahelyi elbocsátás és a tanintézeti kizárás. Sok fiatal választotta ezekben az években a keserű emigrációt. Aztán több mint tíz évig viszonylagos csend honolt a megszállt Budapest utcáin.

1973. március 15.: másodszor tüntetnek szabadon (nem szervezetten) a diákok a Belvárosban. Az egyetemre menekült tüntetõkkel egyetemben néhány gyanús (szakállas-farmeros) oktatót is elvernek, köztük KISZ-titkárt és párttagot is. Az elõállítottakkal kapcsolatos rendõrségi technikákról újra kell olvasni Kenedi dokumentum-összeállítását (alaporvosság kádárista nosztalgia ellen, már akinek van ilyen). Az akadé miai könyvtár földszinti ablaka alatt egy munkásõr kitépi a nemzeti színû szalagot egy 14 év körüli gyönyörû kislány barna copfjából, a hajával együtt. Örök szégyenem a szemlélõ gyáva póza: nem tudom, hol lennék ma, ha akkor fejéhez vá gom a nagy francia enciklopédia valamely vaskos kötetét, de lelki komfort dolgában jobban állnék. 1973. március 15.: másodszor tüntetnek szabadon (nem szervezetten) a diákok a Belvárosban. Az egyetemre menekült tüntetõkkel egyetemben néhány gyanús (szakállas-farmeros) oktatót is elvernek, köztük KISZ-titkárt és párttagot is. Az elõállítottakkal kapcsolatos rendõrségi technikákról újra kell olvasni Kenedi dokumentum-összeállítását (alaporvosság kádárista nosztalgia ellen, már akinek van ilyen). Az akadé miai könyvtár földszinti ablaka alatt egy munkásõr kitépi a nemzeti színû szalagot egy 14 év körüli gyönyörû kislány barna copfjából, a hajával együtt. Örök szégyenem a szemlélõ gyáva póza: nem tudom, hol lennék ma, ha akkor fejéhez vá gom a nagy francia enciklopédia valamely vaskos kötetét, de lelki komfort dolgában jobban állnék. /Beszélő,Ludassy Mária cikke/

Avagy ahogy a költõ mondja: „Ha seggünkbe nem csizmával rúgtak / Azt neveztük volt liberalizmusnak” (Petri).

A Lauer Learning oktatási cég és a Szocio-Gráf Közvéleménykutató Intézet közelmúltban publikált felmérésében a diákok mindössze 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanult az '56-os forradalomról. A kutatás során hétszáz, 14 és 20 év közötti fiatalt kérdeztek meg az ország több nagyvárosában. A tanulmányt készítő oktatási cég alapítója, Andrea Lauer Rice elmondta, hogy az ismeretekkel rendelkező kisebbségnek a nagy részének is sokszor helytelenek az információi; például voltak olyanok, akik Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is az '56-osok közé sorolták.

(Népszabadság, 2006.augusztus 10.)

2007.március 15. (Youtube:http://www.youtube.com/watch?v=RtqFe62rwJ4)
Erről édesapám egy vicces mondása jut eszembe:
"Emlékszel Ferikém amikor olyan szegények voltunk?... Mintha csak ma lenne!
Mintha csak 1973 lenne...
Budapest riots.m2p