Kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplom főoltára

A kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplom  főoltára 

A kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplom egykori főoltára (1490–1516 között) a középkori magyar királyság, s egyben Közép-Európa egyik legnagyobb oltárépítménye volt, ugyanakkor ebben a térségben a ma múzeumban őrzött oltárok legnagyobbika.Az oltár jelenlegi magassága, 410 cm, szélessége 660 cm. A még restaurálás alatt álló oromzattal együtt magassága meg fogja közelíteni a 7 métert, eredeti magassága pedig 11 méter körül lehetett. A kisszebeni főoltár 1909-ben került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe, ahol 1928-ban állították fel a múzeum Márvány Csarnokában. A II. világháborúidején, Budapest bombázásakor, 1944-ben, az oltárt szétbontották és a múzeum pincéjében helyezték el. A legrosszabb állapotban lévő táblaképek és szobrok állagmegóvása 1945 után azonnal elkezdődött. 1954-től 11 táblakép alapos restaurálása, a barokk átfestések eltávolítása is megtörtént. Az oltár szétszedett darabjait 1973-ban hozták szállítható állapotba, és átadták a Magyar Nemzeti Galériának. A helyreállítás az 1980-as évek végén folytatódott, 1991-ben történt meg a teljes anyag restaurátori és művészettörténeti felmérése, az 1990-es évek végéig a szobrok nagy részének és a Szentháromságot ábrázoló táblaképnek a helyreállítása folyt. Nemrégen fejeződött be „ A világ teremtése” jelenet restaurálása, mely most látható először a barokk átfestés eltávolítása után. 2002 és 2013 között több minisztériumi és NKA pályázat anyagi segítségével sikerült az építészeti részek és a predella helyreállítását elvégezni.
A hosszú évtizedek óta restaurálás alatt álló oltáron több, mint 30 restaurátor és munkatársaik dolgoztak. A jelenleg még nem látható részek restaurálása a következő években tovább folytatódik. A tervek szerint 2015 őszre az oromzat restaurálása is befejeződik.

A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kisszebeni főoltár a középkori Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb díszű szárnyasoltára volt. Készítésének idejéről, történetéről elsősorban az oltáron megjelenő eltérő korú feliratok és a címerek vallanak. A predella jobb oldalán megjelenő Jagelló-pajzs a mű megrendelését 1490 utánra keltezi, a bal oldali merevszárny Krisztus megdicsőülését ábrázoló felső képének hátoldalán olvasható 1516-os évszám pedig már minden bizonnyal a befejezéshez közeli dátum. A 24 táblaképpel - az ünnepi oldalon Keresztelő Szent János legendájának, a hétköznapin Mária életének ábrázolásával -, a szekrényben Szűz Mária, Szent Péter és Keresztelő Szent János életnagyságon felüli szobraival, a szekrényfeleken vértanú szüzekkel és az oromzatban további szobrokkal díszített oltár készítése bizonyára hosszú éveket, sőt évtizedeket vett igénybe. Az oltár történetének következő igen fontos szakasza a 17. századra tehető. A kor igényei szerinti modernizálás az oltár egészét érintette: a festményeket és a szobrokat az eredeti ikonográfiát követve teljesen átfestették, a díszítőfaragványokat kiegészítették és átalakították, bővítették az oromzatot is. Nem múlt el az oltár történetében nyomtalanul a 19. század sem, mely főként pusztulást hozott. Egyes részletek végleg elvesztek, majd a szétbontás és a fővárosba szállítás következett. És megszenvedte a 20. századot is: a többszöri múzeumi felállítást és bontást, a raktározást, valamint a második világháborút.

A kisszebeni Keresztelő Szent János főoltárt

Prof. Dr. Manfred Koller, restaurátor-művészettörténész, az Osztrák Műemléki Felügyelőség Restaurátor Műhelyének ny. igazgatója;
Dr. Török Gyöngyi, művészettörténész;
valamint
Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója
2014. február 5-én, szerdán 11 órakor mutatják be a megjelenteknek.

Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria, Budavári Palota, Trónterem