Tököli repülőtér

Tököli repülőtér

A tököli repülőtér az 1940-es évek elején létesült a Dunai Repülőgépgyár Rt. üzemi repülőtereként. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Weiss Manfréd Művek 1941 februárjában kötött haszonbérleti szerződést Szigetszentmiklósközséggel egy új repülőgép- és repülőgépmotor-gyár felépítéséhez szükséges területről. Az új repülőgépgyár a magyar repülőgépgyártás növekvő kapacitás-igénye miatt jött létre. Kezdetben a Messerschmitt Bf 210 romboló repülőgép és a Bf 109 vadászrepülőgép gyártását tervezték, a hozzájuk tartozó DB 605 repülőgépmotorokkal együtt. A céget 1941. július 1-jén jegyezték be, majd még azon a nyáron megkezdődött az üzemcsarnokok, műhelyek és a gyári repülőtér építése a Szigetszentmiklós és Tököl közötti területen, melyet Horthy-ligetnek neveztek. A repülőgépgyár 1942 novemberében kezdte meg a termelését.

Volt irányító központ

A világháborús események miatt a Dunai Repülőgépgyár gyári repülőterén 1943 márciusában felállították a Bf 109 vadászrepülőgépekkel felszerelt 5/3-as vadászrepülő századot, melynek feladata Budapest védelme volt.

1944. április 13-án súlyos bombatámadás érte a tököli repülőteret.

Az amerikai bombázás után 1944

Bombázók a terület fölött

 Amerikai bombázók több mint 200 tonna bombát dobtak a Dunai Repülőgépgyár létesítményeire és Horthy-ligetre. Június 30.-án újabb amerikai bombatámadás érte a repülőteret.

Az amerikai bombázás után

Horthy-ligetet és a tököli repülőteret 1944. november 22-én foglalták el a szovjet csapatok. A repülőteret 1945 januárjában vették használatba, ide települt a szovjet légierő több hadosztálya, köztük A–20 Boston bombázók, vadászrepülők és csatarepülők. A front nyugatra vonulásával azonban a szovjet repülő alakulatok nem távoztak, pár egység 1945 nyaráig maradt. A tököli repülőteret 1945 végén vette ismét használatba a Vörös Hadsereg, ezzel a repülőtér több évtizedes szovjet használata vette kezdetét. Az első megtelepült alakulat a 36. bombázóezred volt.

1947-ben államosították a repülőtér mellett működő Dunai Repülőgépgyárat, majd 1949 novemberében beolvasztották a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalatba. Ugyanebben az időben a repülőtér szomszédságában létrehozták a Repülő Műszaki Intézetet (REMI) is.

1949-ben a Magyar Néphadsereg az eredetileg 1200m hosszú betonpályát 13 cm-el megvastagította, egyben 2500m hosszúságúra növelte.

Valaha harci gépek várták a bevetést itt

Az 1950-es évek elején a Magyar Néphadsereg is használni kezdte a tököli repülőtér egy részét. 1951-ben érkeztek meg a Magyar Néphadsereg új MiG–15-ös vadászrepülőgépei és Jak–18-as kiképző repülőgépei Tökölre. Ezt követően,1952-ben a magyar Honvéd Légierő 24. és 25. vadászrepülő ezrede is a tököli repülőtérre települt, 1953. október 1-jén pedig létrehozták a Magyar Néphadsereg tököli repülőbázisát. Ugyanebben az évben a repülőtéren működő repülőgépjavító vállalatot leválasztották a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalatról és létrehozták a katonai repülőgépek javítására szakosodott Pestvidéki Gépgyárat. A nagyjavított repülőgépek berepülését végezték a tököli repülőtéren.

A Szovjet Légierő vadászezrede itt települt 1950 és 1951 vége között, majd Veszprémbe távozott, őket egy bombázóezred követte Pe–2, majd Il–28 gépekkel. 1956-tól a bombázók távoztak, s vadász-, illetve egy vegyes repülőszázad érkezett ide.

MIG 21-es a hangár előtt

Légierőnk 1961-től állította szolgálatba a MiG-21F-13-asokat. Összesen 80 ilyen gép érkezett a szovjetektől

                                                    MIG 21-esek                                            Monox foto

MIG 21 Tökölön

Az 1956-os forradalom idején, november 1-jén a repülőtér magyarok által használt részét szovjet alakulatok vették körül, míg a szovjet használatú részt légvédelmi lövegekkel erősítették meg. A szovjet erők a Tökölön található összes magyar repülőeszközt lefoglalták.

Link:  1956 -Tököl oroszok és ÁVH-sok

1956 november 3-án  fontos események szinhelye volt a repülőtér. A forradalom győzelmét bevégezendő, az oroszok tárgyalásra hívták a magyar vezetőket a Tököli Parancsnokságra.  Bár  megpróbálták lebeszélni, Maléter  magyar tárgyalóküldöttség tagjaként a tököli szovjet főparancsnokságra ment, ahol a tárgyalás közben letartóztatták.(Gosztonyi Péter elbeszélése szerint a következőket mondta az őt az útról lebeszélni próbálóknak: „Akkor is: mennem kell. Ha nem megyünk – a szovjetek úgy veszik, mi nem akarunk tárgyalni. Mi szakítjuk meg a tárgyalás menetét… Tudom, volt ilyesmi már a magyar történelemben… De akkor is kötelességem menni!”).

„Ne aggódj, Mária, amikor eljön az ideje, ott leszek, ahová tartozom.”

/ Maléter Pál feleségének/

Kihallgatásai során végig következetesen kitartott amellett, hogy 1956. október 23-a és november 4-e között Magyarországon forradalom zajlott. Ezen a véleményén azután sem változtatott, hogy a Nagy Imre-per vádlottainak levetítették a Köztársaság téri véres eseményekről készített filmet, Szántó Zoltán hamis tanúskodásával, és ez komoly érzelmi megrendülést okozott neki.

Nagy Imre perében a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette vádjával halálra ítélték és az ítéletet 1958. június 16-án végre is hajtották a Kozma u. 13. sz. alatti gyűjtőfogház udvarán. „1958. június 16-án hajnalban, a kivégzést követően Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós holttestét koporsóba tették és a budapesti Országos Börtön sétálóudvarán ásták el. A betemetett gödörre ócska bútorokat, limlomot hánytak. 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átvitték a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt (Nagy Imrét »Borbíró Piroska« fedőnéven) jeltelen sírba ismét elásták” 

Irányító torony 2012

Kondenzcsíkok Tököl