|
Kádár Géza - Téli utca 1932 |
KÁDÁR GÉZA
(1878-1952)
1899 és 1901 között a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt, majd
Hollósy Simon müncheni magániskolájában képezte magát. 1908 és 1916 között
rendszeres vendége volt a nagybányai művésztelepnek, ahol 1923-ban le is
telepedett. 1914 ás 1917 között többször is részt vett a Műcsarnok
kiállításain. Főként tájképekből álló életműve erős szálakkal kötődik az
erdélyi város festészeti hagyományaikhoz. Témáit leggyakrabban Felsőbánya
festői környezete szolgáltatta. Rendszeresen kiállított a Nagybányai Festők
Társaságának csoportos kiállításain, valamint egyéni tárlattal mutatkozott be
1923-ban Máramarosszigeten, illetve 1925-ben Kolozsvárott.
|
Kádár Géza - Téli park 1915 |
|
Mednyánszky László - Havas erdő holdfényben |
Mednyánszky László magyar nemesi családból származott, nagybátyja, Mednyánszky László honvéd őrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja, másik nagybátyja aranyosmedgyesi báró Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus lelkész volt és az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész.
|
Pekáry István - Tél 1968 |
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában tanult. A Novecento stílusa nem hatott rá, főiskolai mesterétől is csupán a magyaros témák kedvelését vette át. Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében, kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális. Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket és legendákat ábrázolják. Amásodik világháború előtt három ízben szerepeltek képei a velencei biennálén. Számos színházi és operaprodukcióhoz tervezett díszlet- és kosztümterveket Magyarországon és külföldön 1933-1962 között (Fővárosi Színház; Nemzeti Színház; Schiller Theater, Berlin; Teatro dell'Opera, Róma; Staatsoper, Bécs).
|
Tipary Dezső - Zebegény 1925 |
Tipary Dezső festőművész és grafikus 1887–1967 között élt. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után linómetszeteket, rézkarcokat készített és Nagybányán, Münchenben fejlesztette tovább tudását. Hazajövetele után tragikus módon, fiatalon elvesztette feleségét 1920-ban, majd éveken keresztül vándoréletet élt. Lakott a Margitszigeten és Esztergomban is. 1940-ben második házasságával kissé konszolidálódott az élete, de ezt is kettétörte a II. világháború. Az 50-es években visszavonult a festészeti életből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése