 |
| Markó Károly- A puszta |
Soltszentimrei Tanyám, 18 évvel azután, hogy eladtam. A válás utáni lakáscseréhez szükséges volt egy fiktív, de létező ingatlan, úgyhogy én ebbe a házba voltam egy fél évig bejelentve. A személyi igazolványomban is ez szerepelt. Fülöpszállás,Jakabpuszta 52. Akkor még angol WC, és konvektoros gázfűtés is volt a házban./PB palackról/
A tanyák magyarországon fontos településformát alkottak.A II. világháború után, pontosabban a kommunista hatalomátvétel után megsemmisítendő objektumokká váltak. A termelőszövetkezesítés, a kolhozrendszer megvalósítása rendkívül fontos politikai, ideológiai kérdéssé vált. Nagy Imre 1953-as miniszterelnöki megjelenésével, a rákosista mezőgazdaság politika megváltozott. A "kertmagyarország" program, a korszerű minőségi termelésre irányult. Nem a nagyüzemi, tömegtermelés lett a prioritás. A rövid, mintegy kétéves szünet után ismét a moszkvabarát, a magyar mezőgazdaságot még könyvből sem ismerő pártfunkcionáriusok kezébe került ismét a mezőgazdaság irányítása. 1956-után sokszor a forradalom előtti modszereknél agresszívabb módon folytatódott a kollektivizálás. A tanyák felszámolása a 60-as években érte el tetőpontját. A tanyák gazdasági létalapját szüntették meg, amikor maximum 1-3 holdban határozták meg a magángazdálkodás felső határát. Természetesen ilyen kis területen nem volt lehetséges egy család fenntartása. Ugye ismerős? Tedd lehetetlenné, utána mondhatod: reform szükséges, mert rossz! Nemcsak a mai egészségügyi, kórházi "reformnál" akalmazzák e nemtelen elvet, eszközt, de a tanyák megszüntetésénél is alkalmazták már. A tanyák a nagyüzemi táblák közepén , mint magányos szigetek, álltak, állnak még ma is. A rendszerváltoztatás sem sokban változtatott a helyzetükön, bár néhány a hagyományos magyar paraszti gazdálkodást még vállaló vidéki ember hősiesen belefogott a tanyák újraélesztésébe.
1984-ben vettem az első tanyámat Soltszentimrén. A kiskunságban olcsó volt a föld. Pár tízezer forintért birtokos lehetett bárki. A földárverésen egy-két aranykoronás földeket lehetett vásárolni, megdöbbentő, harmincezer forintért nyolc-tízholdas terület tulajdonjogát lehetett megszerezni. Jancsó Miklós filmjeit is ezen a tájegységen forgatta. A puritán síkság, az egyszerű sztyeppei növényzet, a nagy tér a filmen jól mutatott. Jancsó filmjeinek annyi köze van a puszták népéhez, mint hajdúnak a harangöntéshez, mégis ismertté tette a magyar síkságot a fiatalok között is. Én is innen ismertem. De amikor hétvégeimet, szabadságomat itt töltöttem, akkor ismertem meg az alföldi tanyasi ember életét , gondolkodását. Tíz évet éltem a tanya világában, nem állandó lakosként, bár válásom után az ügyvéd javaslatára be kellett jelentkeznem a tanyámba, hogy azt cserealapként be lehessen számítani a naphegyi lakásunk cseréjénél. A személyi igazolványban akkor még szerepelt az állandó lakhely. Címem a következő volt:
Fülöpszállás, Telekpuszta 52.
Emlékszem a 10.000.- forintért vásárolt ,lelakott trabantal ki kellett mennem a sárban a tanyára Fülöpszállás polgármesterével, hogy hivatalosan igazolja, hogy én ott élek. És valóban élhettem volna ott is. Mert az általam vett tanyán emberek éltek azelőtt, és nőttek fel gyerekek. És ami a legmegdöbbentőbb volt, amikor tanyaszomszédom, -mondhatom barátom, -Imre, Imrus, elmesélte, a tanya végén található mélyedés történetét.
A lakhangyú a földbe ásott gödör, melyet akácfával erősített, levelekből, és fűcsomókból készített fedél fed le. Egyik oldalán van a lejárat, bejárat, a másik végén a tűzhely kivezető csöve.A föld melege, és a luk végén égő tűz adta a meleget az itt lakó családnak télen. Mert itt család élt!
A honfoglaló magyarok élhettek ilyen gödrökben, közülük is e legszegényebbek. Mert már akkor is földfelszini kő, vagy sár, vagy faház járta.
Nem így a XIX.században. Az emberek elnyomorodása az ősi primitív túlélési módszereket felélesztette.
Én sokszor megálltam annál a gödörnél elgondolkodva, és ma is lélekben ott állok. Látom az öt gyereket, víz, villany,tv,rendes bútor nélkül felnőni, eljárni a tanyasi iskolába, amely csodálatos épület a homokbuckák között. Klebesberg Kunó volt aki szorgalmazta, és atyja lett a tanyasi iskolák építésének. Hány becsületes, jó embert adtak magyarországnak ezek a tanyasi iskolák? Ezek az egyszerű emberek haltak meg elsőként az első világháború lövészárkai között, és innen jött az a tömeg aki a voronyezsi embermészárlás zömét adta.
Ma is élnek még itt emberek, néhányan. Elveszett világ ez. A környéken semmilyen munkalehetőség,európai únió ide, vagy oda. A föld gyenge, két-három aranykoronás futóhomok.
Mégis örülök, hogy megismertem e vidéket. Azóta jobban tudom ki vagyok, és kikkel érzek együtt.
A képen az eladott, kifosztott, szétmállóban levő tanyám látható. Mikor otthagytam, szép parasztbútor volt benne, dunyhákkal,kopott tükrökkel. A budapesti, Révay utcai lakásból levittem a gázkonvektort, átalakítva PB-gáz üzemre, ugyhogy mikor pestről leérkeztem, csak egy kattintás, és belobbant a kék láng,
s amíg a szomszéd tanyán, amely pár száz méterre volt csupán , megittam néhány pohár savanyú homoki bort, bemelegedett a szoba.
Otthon voltam.
 |
| Puszta szivárvánnyal |
 |
| Tornyai János: Alföldi tanya |
 |
| Fülöpszállás, Telekpuszta 52 |
A tanyák magyarországon fontos településformát alkottak.A II. világháború után, pontosabban a kommunista hatalomátvétel után megsemmisítendő objektumokká váltak. A termelőszövetkezesítés, a kolhozrendszer megvalósítása rendkívül fontos politikai, ideológiai kérdéssé vált. Nagy Imre 1953-as miniszterelnöki megjelenésével, a rákosista mezőgazdaság politika megváltozott. A "kertmagyarország" program, a korszerű minőségi termelésre irányult. Nem a nagyüzemi, tömegtermelés lett a prioritás. A rövid, mintegy kétéves szünet után ismét a moszkvabarát, a magyar mezőgazdaságot még könyvből sem ismerő pártfunkcionáriusok kezébe került ismét a mezőgazdaság irányítása. 1956-után sokszor a forradalom előtti modszereknél agresszívabb módon folytatódott a kollektivizálás. A tanyák felszámolása a 60-as években érte el tetőpontját. A tanyák gazdasági létalapját szüntették meg, amikor maximum 1-3 holdban határozták meg a magángazdálkodás felső határát. Természetesen ilyen kis területen nem volt lehetséges egy család fenntartása. Ugye ismerős? Tedd lehetetlenné, utána mondhatod: reform szükséges, mert rossz! Nemcsak a mai egészségügyi, kórházi "reformnál" akalmazzák e nemtelen elvet, eszközt, de a tanyák megszüntetésénél is alkalmazták már. A tanyák a nagyüzemi táblák közepén , mint magányos szigetek, álltak, állnak még ma is. A rendszerváltoztatás sem sokban változtatott a helyzetükön, bár néhány a hagyományos magyar paraszti gazdálkodást még vállaló vidéki ember hősiesen belefogott a tanyák újraélesztésébe.
1984-ben vettem az első tanyámat Soltszentimrén. A kiskunságban olcsó volt a föld. Pár tízezer forintért birtokos lehetett bárki. A földárverésen egy-két aranykoronás földeket lehetett vásárolni, megdöbbentő, harmincezer forintért nyolc-tízholdas terület tulajdonjogát lehetett megszerezni. Jancsó Miklós filmjeit is ezen a tájegységen forgatta. A puritán síkság, az egyszerű sztyeppei növényzet, a nagy tér a filmen jól mutatott. Jancsó filmjeinek annyi köze van a puszták népéhez, mint hajdúnak a harangöntéshez, mégis ismertté tette a magyar síkságot a fiatalok között is. Én is innen ismertem. De amikor hétvégeimet, szabadságomat itt töltöttem, akkor ismertem meg az alföldi tanyasi ember életét , gondolkodását. Tíz évet éltem a tanya világában, nem állandó lakosként, bár válásom után az ügyvéd javaslatára be kellett jelentkeznem a tanyámba, hogy azt cserealapként be lehessen számítani a naphegyi lakásunk cseréjénél. A személyi igazolványban akkor még szerepelt az állandó lakhely. Címem a következő volt:
Fülöpszállás, Telekpuszta 52.
Emlékszem a 10.000.- forintért vásárolt ,lelakott trabantal ki kellett mennem a sárban a tanyára Fülöpszállás polgármesterével, hogy hivatalosan igazolja, hogy én ott élek. És valóban élhettem volna ott is. Mert az általam vett tanyán emberek éltek azelőtt, és nőttek fel gyerekek. És ami a legmegdöbbentőbb volt, amikor tanyaszomszédom, -mondhatom barátom, -Imre, Imrus, elmesélte, a tanya végén található mélyedés történetét.
A lakhangyú.
A lakhangyú a földbe ásott gödör, melyet akácfával erősített, levelekből, és fűcsomókból készített fedél fed le. Egyik oldalán van a lejárat, bejárat, a másik végén a tűzhely kivezető csöve.A föld melege, és a luk végén égő tűz adta a meleget az itt lakó családnak télen. Mert itt család élt!
A honfoglaló magyarok élhettek ilyen gödrökben, közülük is e legszegényebbek. Mert már akkor is földfelszini kő, vagy sár, vagy faház járta.
Nem így a XIX.században. Az emberek elnyomorodása az ősi primitív túlélési módszereket felélesztette.
Én sokszor megálltam annál a gödörnél elgondolkodva, és ma is lélekben ott állok. Látom az öt gyereket, víz, villany,tv,rendes bútor nélkül felnőni, eljárni a tanyasi iskolába, amely csodálatos épület a homokbuckák között. Klebesberg Kunó volt aki szorgalmazta, és atyja lett a tanyasi iskolák építésének. Hány becsületes, jó embert adtak magyarországnak ezek a tanyasi iskolák? Ezek az egyszerű emberek haltak meg elsőként az első világháború lövészárkai között, és innen jött az a tömeg aki a voronyezsi embermészárlás zömét adta.
Ma is élnek még itt emberek, néhányan. Elveszett világ ez. A környéken semmilyen munkalehetőség,európai únió ide, vagy oda. A föld gyenge, két-három aranykoronás futóhomok.
Mégis örülök, hogy megismertem e vidéket. Azóta jobban tudom ki vagyok, és kikkel érzek együtt.
A képen az eladott, kifosztott, szétmállóban levő tanyám látható. Mikor otthagytam, szép parasztbútor volt benne, dunyhákkal,kopott tükrökkel. A budapesti, Révay utcai lakásból levittem a gázkonvektort, átalakítva PB-gáz üzemre, ugyhogy mikor pestről leérkeztem, csak egy kattintás, és belobbant a kék láng,
s amíg a szomszéd tanyán, amely pár száz méterre volt csupán , megittam néhány pohár savanyú homoki bort, bemelegedett a szoba.
Otthon voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése