 |
| Goa, Dona Sylvia hotel |
 |
| Mester Tibor - Nyaralás 2002, olaj, vászon |
Goa nem igazán India. Míg az angolok 1947-ben elmentek, a Goát uraló portugálok csak 1961-ben. Ez meg is látszik mindenen. A fehérre meszelt keresztény templomok, és a pompás gyarmati villák a trópusi erdők zöldjéből tűnnek elő.
A lakosság 30-40 %-a keresztény. Békésen élnek együtt a keresztények, muszlimok, hindik. A tengerpart felváltva sziklás, homokos. A homokos plázsokon esténként vad hippi bulik zajlanak, bár a bulik látogatói ma már a jól fizető turisták, nem kispénzű fiatalok.
 |
| Goa, tengerparti vacsora |
A shack-ekben lehet tengeri halakat enni, és az indiai sör a "fisher king" is jól iható az egész napi hőség után. Egész közel tenni az asztalt a kicsapó hullámokhoz, a romantikus vacsora alapja. A homokos part széles, így több mint 100 méterre van a kiszolgáló shack-től. A cápahús olyan mintha hal lenne, fehér, állaga is halszerű. Indiában borok is vannak, nem a legjobbak, bár a széles választék kis részét kostoltam csak. A monszun miatt decembertől márciusig célszerű menni, akkor kék az ég, meleg van, nem esik.
 |
| Goa, tengerparti árus lába |
A tengerparton nappal nehéz kikerülni a rámenős árusokat, bár néhány nap után már megismernek, és már nem próbálkoznak. Vagy valóban kedvező áron kezdik adni a portékájukat. /Nem személyiségjogi okok miatt/ csak a lábát mutatom az egyik árusnőnek.
