Nagyfától a P.Mobilig

http://www.youtube.com/watch?v=RL7lAz ifipark megnyitása3ZjY0

Kacsa, Nagy Kennedy, Szőke Lord, Hippi Ancsa és társaik , a nagyfa galeri tagjai. A Budai Ifjusági park felett álló, már akkor is nagy /negyven éve!/ fa alatt rendszeresen gyülekező fiatalok csoportja. A  Kádár  rendszer szoft bírálata volt létük a fenti helyen és időben.

Az 1969-es átvonulás a belvárosba  a nem engedélyezett  tüntetések egyike volt, mely ritkaság számba tartozott. Brian Jones, a Rolling Stones gitárosának halála volt a megmozdulás apropója, melynek során az amerikai nagykövetségig szerettek volna elérni, de a rendőrség közbelépett . Több tagot őrizetbe vettek, így az eredeti célt nem érték el.

1979-es fiatalok  Fotó: Kőbányai János

Egykori "nagyfások" videó

(1)  Nagyfa galeri (Tabán, Váralja) [a nagy fáról elnevezett galeri; a Nagyfa ebben a kontextusban: helynév, a Nagyfa galeri: csoportnév]

A Nagyfa az 1960-as évek Budapestjén, a Tabánban, a Váralján kitüntetett találkozóhelye volt

figyelembe véve adta a csoport (galeri, gang). Csörsz István (1983: 335) szociográfiában örökíti  meg a galerit, a helyet: „A Nagyfa környékén időnként több száz ember is összejött. Ezt egy kalap alá vették, hogy a Nagyfa galeri. Ugye nem engedtek be egy koncertre, és ha az embernek egy kedvenc együttese játszott, hát kénytelen volt föntről nézni. A Nagyfa volt a legmagasabb pont az

Ifjúsági Park felett, és innen néztük. Ebből  aztán alakultak kisebb csoportok, mint amilyen a mienk is volt, és még számos csoport alakult, akik egyébként írogattak, verseztek, énekeltek…”

A "Nagyfa" 1969-ben

A névadással végrehajtották az addig (számukra) osztatlan tér alapvetı strukturálását,

 hiszen a Nagy fa → Nagyfa ettől a gesztustól és időponttól kezdve

a közösség egyik jelképévé vált. Ilyen szempontból  tehát a jelhagyás (jelteremtés) is lejátszódott.

névadás fölfogható „ellenkulturális” lépésnek is, a Nagyfa galeri megnevezés pedig hatalmi manipulációnak (hiszen a galeri az 1960-as években, de ma is a bőnszervezetet idézi fel, s ezzel tagjait társadalmilag megkülönbözteti, a perifériára utalja).

Érdemes megfigyelni, hogy a Nagyfa és a Nagyfa galeri megnevezés alig egy évtized elmúltával eltűnt. Egy szimbólummá növelt név maradt csak, némi szociográfiai-irodalmi leképeződéssel,

jelképe az 1960-as évek magyarországi hippimozgalmának.

A nevezetes "Nagyfa"

Egykori "Nagyfások" - videó

Radics Béla és a régi nagyfások-videó

„Noha nem történt szervezett kísérlet az 1976-os nyár után robbanásszerűen növekvő, magát összetartozónak tudó "szekta" ("egyre többen vagyunk" - a közösség melegével magát igazoló válasz, ha erről kérdezik őket) tagjai származásának föltérképezésére, de a beszélgetések során az derült ki, hogy valamennyien munkásszármazásúak, s földrajzilag is a munkáskerületekből valók - Kőbánya, Erzsébet, Újpest, Angyalföld. Mégpedig olyan munkáscsaládokból, ahol a lakásgond, alkoholizmus, idegbetegségek, disszidálás, válás vagy egyéb tragédiák nyomására szétroppantak a hagyományos együttélésformák. Egyedülálló anyák vagy nagynénik, állami intézetek nevelik őket; az idősebbek - a laza kohéziójú csoportok hangadói - megjárták a fiatalkorúak börtönét vagy az ország számos javítóintézetét. Viselkedésük, sajátos értékrendszerük a gyermekkori pofonokra (s ezek a pofonok igencsak nem képletesek) "válaszoló" rossz, értelmetlen - mert problémáikat csak elmélyítő - lázadás.
A csöves ("szakadt") szakít nemzedéktársai tipikus életeszméjével, amely vágyai kielégítését a messzi jövőbe tolja, s fokozatos munkával közelíti meg apródonként a lakás, család, kocsi szentháromsága köré szerveződő, főként anyagi természetű javakat, amire "rámegy a drága élet". A munkát szükséges (hogy a személyi igazolványba legyen valami beírva) rossznak tekinti, szakmát nem tanul, segédmunkási posztjait gyakran, hosszabb kihagyások után váltogatja. Olyan vállalatoknál szeret csak hosszabb ideig megtelepedni (Geodézia, Kartográfia, UVATERV), amelyek a természethez való nagyobb közelséget és nagyobb személyes szabadságot tudnak biztosítani. A fojtogató és számára jövőtlen jelen elől a rendkívül korán elkezdett alkoholizálásba, kábítószer-élvezetbe (ez leggyakrabban a nyugtatók alkoholra szedése vagy "szipuzás": nejlonzacskóból ragasztó belélegzése) és a vad, kemény rockzene agyba dübörgő, kígyózó ritmuseksztázisába menekül. A rockzene szervezi maga köré egyéb életmegnyilvánulásait is. A menekülés-lázadás, az ital és a kábítószer hatása a zenével kiegészülve lesz teljes, és a hasonszőrű társak erőt, biztonságot adó csoportmelegével.
Már dél körül gyülekeznek a "Blahán", az Astoria aluljáróban, s együtt mennek a koncertekre, sokszor vidékre is. A következő heti találkozás beszédtémát, történést, izgalmat és az életnek értelmet ad egy egész hétre. Akcióik is legtöbbször a hangversenyekhez kapcsolódnak: bemenetelkor, távozáskor pökhendi vagy erőszakos viselkedés, a zene alatt feltűnő ugrálás, a színpadot lerohanó indiántánc vagy éppen nemi aktust eljátszó fetrengés, rázkódás s közben utálkozó fintorok. Mindez a sorsukat behatároló élet-, létkörülmények torz kritikáját és a vad mámor percei alatt érzett szabadság illúzióját adja számukra.
De a kisikló életvitelből és a traumákból, jogos elégedetlenségükből szükségképp következő gondolkodásuk még a maga naivitásában is ijesztőbb, mint a rendezett világra nemcsak hogy nyelvet nyújtó, de azt lehányó gesztusaik.

/Kőbányai János/

Édesanyám, gyújts gyertyára

Haza megyek vacsorára
Ej, forralj nekem édes tejet
Apríts bele lágy kenyeret

Hogy egyem egy víg vacsorát
Melyet édesanyám csinált
Hozd fel Isten azt a napot
Hogy süsse fel a harmatot

Én Istenem, rendelj szállást
Mer' meguntam a bódorgást
Ej, a bódorgást, a vándorlást
Az idegen földön lakást  

/P.Mobil. Hazám, hazám /

A hatvanas évek gazdag külvárosi rock hagyományainak egyike a Haus birds együttes, mely Sashalmon alakult. 1967-től kezdve Schuster Lóránt és testvére Ervin szervezésében induló zenekar nemsokára  a Gesarol nevet vette fel. A hatalom felügyelő szemében szálkává vált a zenekar, s különösen a neve, így azt meg kellett változtatni. Igy P.Mobil néven működtek tovább. A  zenekar a munkáslakta külvárosok fiataljai számára a rendszerrel való lojalitással szemben, egy lázadó, ellenzéki alapállást közvetített hatalmas sikerrel.

 Ennek a lázadásnak mind zenei, mind politikai,társadalomszociológiai  alapjai  megvoltak, azt nem kellett megteremteni. Ezzel a természetességgel nyíltan  szembeállítható volt a hivatalos könnyűzenei élet vezetőinek, politikai, ideológiai "mássága" idegensége.

P Mobil - Lőjj rám!

Én leszek a bögréden a pötty
A gyerek, aki nem rád ütött
A felkelõ nap, a ház mögött
Én leszek az emlék, ameddig élsz

Én leszek a perc, amitõl félsz
Én adom a kegyelmet, amit kérsz
Ne örülj nekem, még itt vagyok
Ne örülj nekem, még el se mentem

De ha elmegyek, visszajövök

Én leszek a bokádon a lánc
Én vagyok a csoda, amire vársz
Én leszek az angyal, aki rád vigyáz
Én leszek a fegyver a lábad között

Én leszek az ember, aki Csütörtök
Én elszek az elsõ, aki rád lövök
Ne örülj nekem, még itt vagyok
Ne örülj nekem, még el se mentem

De ha elmegyek, visszajövök, visszajövök
Érted visszajövök, egyszer visszajövök

http://www.youtube.com/watch?v=vpQUbZb9XeUP.Mobil: Lőjj rám /video/

"Tanuld meg hát: semmit se kérdezz
Ne add olcsón drága büszkeségedet
Ugorj félre vagy állj elém most
Két kezeddel védd meg olcsó életed

Hogyha baj van, nem segít a szó
Gyere, állj elém és lőj rám!
Hogyha baj van, nem segít a szó
Gyere, állj elém és lőj rám!"

P.Mobil: Lőj rám

 http://www.youtube.com/watch?v=Pu9W5_6TwGk&feature=player_embedded#!