1990-ben váltam el, 11 évi házasság után, két gyerekkel.
Senki ne mondja , hogy nem érinti meg a legbensőbb gondolatait egy ilyen dolog. Igyekeztem kultúrember módjára viselkedni, a szokásos nyári pihenést biztosítani a gyerekeknek, és persze magamnak.
 |
| Kotor, a kép jobb oldalán a fehér épület a Hotel Fjord |
 |
| Kotori öböl |
A Jugoszláv válság kibontakozásának ideje volt. Az ENSZ légtérzárat rendelt el, hogy a szerbek által birtokolt, irányított légierő ne fordulhasson az önállósodni vágyó nemzetiségek ellen.
 |
| A Kotori Fjord a hegyről nézve |
A szerb vezetésnek szüksége volt az idegenforgalmi bevételekre is, de azt a horvátoktól nem várhatta, így a Crna Gorai, Montenegrói tengerpartot igyekezett működtetni, ami rendkívül nehéz volt, mivel a nyugati turizmus gyakorlatilag elvolt zárva a légtérzárlat miatt.
Az Opera mellett lakván , a Bajcsy Zsilinszky úton sétáltam, mikor a rendkívül kedvező ajánlatot láttam: üdülés Montenegróban.
Egy kis szegedi idegenforgalmi iroda szervezte az utazást, mely Szegedről indult, a légtérzárlat miatt busszal, Belgrádig, onnan az egyetlen engedélyezett belföldi repülőjárattal Tivatba, onnan busszal Kotorba. Egyszerű, de Szegedre is el kell jutni, akkori Lada szamarámmal kellett lemenni az indulási pontra, Szegedre. Jellemző a kis iroda családias hozzáállására, hogy az irodatulajdonos családi háza kertjében parkolhattam Szegeden két hétig.
 |
| Kotor, Óváros |
Kotorban akkoriban nem volt turista. Csak a mi magyar csoportunk volt, az akkor még ötcsillagos, a nagy 1979-es földrengés után épült, földrengésbiztos szállodában. A szerb televízió ottlétünk két hete alatt négyszer csinált tudósítást a csoportról, hogy a szerb tévénézők úgy érezhessék, minden a régi, minden rendben. De egyáltalán nem volt az.
Reggelente láttuk a helikoptereket a magas sziklafalak radarárnyékában támadásra indulni , vagy Horvátország /ami akkor persze nem létezett/, vagy Bosznia -Hercegovina ellen.
 |
| A Kotori Öböl |
A fürdőszobában a csapból sós víz folyt, amivel nem volt jó fogat mosni, és zuhanyozni. Állítólag a vízmű a horvát területen volt, ezért csak néha volt a vezetékben édesvíz.
A táj ugyanakkor gyönyörű volt, mit sem törődve a gyilkos háborúval. Az öböl speciális szubtrópusi klímája, az ezer méteres fehér sziklafalak, az óváros velencei királyság korában épült együttese mindent feledtetett. Láttuk a bőnadrágos albán édességárust a kikötő végén, akit már akkor sem néztek jószemmel, a csempészett cigarettákat áruló, pénzváltó belgrádi fiatalokat. Az élelmiszerüzlet nem volt ujdonság számomra: a lengyel válság ideje alatt láttam Krakkóban olyan üzletet, amely három szintjén, csak kétfajta csokoládé, és ruha akasztó és vaslétra volt a kinálat. Itt egy fajta konzerv, és uborkabefőtt volt az üzletben, cigaretta, egy doboz sem. A vendéglők azért mindent beszereztek, az emberi lelemény kortól és tértől független.
 |
| Kotor, az óváros kapuja előtt 1990 |
Kevés volt a pénzem a válásom után, szerencsére néha egy szeged környéki tollbegyüjtő kereskedő jóvoltából részletesen, és alaposan megismerhettem a koszovói vörösborok választékát. Ahoz képest, hogy Koszovó 90%-ban moszlim vallású albán lakosságú terület, a borkészítésben a nemzetközi szintet elérték.
A szerb-délszláv dalokat játszó zenekar dallamaival a fülemben az éjszakai fürdés a hotel medencéjéban volt a zárása a napnak.
1 megjegyzés:
Szia Tibor!
Egészen véletlenül találtam rá erre az oldalra!Mi is jártunk a Fjordban 93-ban,94-ben és még harmadjára a két lányunkkal99-ben. 10 év után én is elváltam.Pár éve eszembe jutott Kotor és próbáltam rákeresni a szállodára,de sehol nem találtam .Hát ezért!Elpusztult ! 93-ban a boltban mi is csak egy lekvárkonzervet találtunk,de nem éheztünk,mert a szállodában volt ellátás.Tényleg sós volt a csapvíz,de nekünk volt ásványvíz és annyit vittünk belőle amennyit akartunk.Minden nap takarították a szobát,törölközőt cseréltek stb.Mindennap másik irányba tartó buszra ültünk,bejártunk sok várost Csoda volt!Persze a hegyre is felmásztunk,ahonnan elképesztő képeket csináltunk!Emlékszem 94-ben hívtuk az öcsémet,hogy jöjjön velünk,de nem mert,javában tartott a háború.Elmennék szívesen még egyszer oda,mert csodaszép az ország!Köszönöm az oldalt neked!Üdv!Kosztyu Erika.
Megjegyzés küldése