Peloponnészosz útjain

Gytheio hajóroncs

A Peloponnészosz félsziget területe 21 549 km². A terület alkotja a kontinentális Görögország déli részét, bár szűk értelemben véve ez nem igaz, hiszen a Korinthoszi-csatorna megépítése (1893) óta a Peloponnészosz tulajdonképpen sziget, az az nem érintkezik az európai szárazfölddel.  Már készültem a Korintoszi csatorna lefotózására, a Google Earth-ön kinéztem a helyet is, ahol lehet parkolni és inni is valamit, de olyan sebességgel mentünkát rajta, hogy kimaradt. Ez egy törvény: ha akkor mikor ott vagy nem fényképezed le, már később sosem fogod. De teljesen mindegy, mert Görögország is majdnem olyan mint Olaszország, mindegy hol álsz meg, minden része csodálatos. A csatorna fotója helyett egy kis Wikipédia:

A csatorna a Korinthoszi iszthmoszt vágta át, egy keskeny földhidat, amely a történelmi időkben a Peloponnészosz egyetlen kapcsolata volt a görög szárazfölddel. 2004-ben adták át a Peloponnészoszt a szárazfölddel északon összekötő Rio-Antirio hidat.

A félsziget partvidéke erősen tagolt, belső területe jórészt hegyvidék. Legmagasabb pontja a Tajgetosz-hegységben van (2404 m). A Peloponnészosznak négy déli irányban futó félszigete van: Messzénia, aMani-félsziget, a Malea-fok (vagy Epidaurosz Limera) és északkeleten az Argolisz.

Kato Verga 

Gytheio Kranai szigete felől

Nevezetes hely ez a Kranai vagy Cranae sziget. Mikor Párizs elreabolta Szép Helénát az első estéjüket ezen a szigeten töltötték. Igyekeztem elképzelni vajon melyik pontján történhetett  ez ennek a kis szigetnek?

Kardamily panoráma

Lovaglás Csömörön

Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál

A Gödöllői Királyi Kastélyban helyezték el  Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményét. Két éven át dolgoztak rajta a Magyar Nemzeti Galéria  restaurátorai. Annak idején Trefort Ágoston kultuszminiszter rendelte meg a festőtől az állam nevében a képet. Zichy Mihály, aki az esemény megörökítésére kapott megrendelést, ekkor Párizsban élt, ám májusban hazatért. Bécsben a királyné fogadta, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát, Budapesten pedig újra felépítették Deák ravatalát az eredeti helyszínen. A festő 1877 februárjában készült el a képpel, és nyáron helyezték el a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) úgynevezett Habsburg termében. 

Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó uralkodófeleség demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője. A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz mintha örülne Erzsébet jelenlétének, egyik kezével vigasztalva átöleli a gyászoló hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött.

A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tisztább fénysugarai az égi fényt sugallják.

A képet 1877 tavaszán Zichy hazaküldte Párizsból, de nem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt az uralkodóház számára. Zichynek át kellett festenie a képet. (Érdekesség: a mostani restauráláskor nem találták az átfestés nyomait.)

                                                                                                               Fotó: Mester Tibor

Mosdós , Márai , így múlik el a világ

Mosdós, Vigadóhegy

"A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett. Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált." Márai Sándor

Mosdós, présház

A szőlő és présház hirdetése

Itt a vége. A hirdetés az eládásról.

Merlot sorok között

Fotózás az Epreskertben

Gaál Tamás (Szombathely, 1962. augusztus 7. – ) Munkácsy Mihály-díjas (1994) magyar szobrászművész kiállítását fotózta ma Berényi Zsuzsa fotóművész az Epreskertben.

1882 előtt elvadult eperfaliget volt e helyen, ezt Stróbl Alajos, a legendás „szobrászpápa” hozatta rendbe. Az egykori kert a mainál nagyobb kiterjedésű volt és magába foglalta a környező utcák nagy részét is. Az első műtermek az 1870-es években jöttek benne létre. 1879-ben Huszár Adolf kapott itt telket, hogy elkészíthesse Deák Ferenc szobrát a politikus Kerepesi temetőben fölépített mauzóleumába.

1882-ben a főváros néhány telekrészt adott át a Mintarajztanodának, amelyekben két festészeti és egy szobrászati mesteriskolát hoztak létre. 1883-ban az iskolák tanárai, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Székely Bertalan, Feszty Árpád és Zichy Mihály térítésmentes műtermet kaptak a területén. Benczúr mesteriskolája a Benczúr és a Szondi, Lotzé a Kmety és a Bajza utcák sarkán állt. 1886-ban a Lendvay utcai részen állította föl pavilonját Zala György és itt készítették el Schikedanz Alberttel a Hősök téri Millenniumi emlékmű szobrait.

Mivel a művésztanárok szívesen telepedtek le a Bajza és a Lendvay utcában, az első világháború előtt a magánvillák már kezdték kiszorítani a műteremházakat. 1921-ben megmaradt műtermei beolvadtak a Képzőművészeti Főiskolába.

A közepén a Mayerhoffer András által 1744–1749-ben készített józsefvárosi kálvária áll, amelyet Stróbl kezdeményezésére 1894-ben kövenként vittek át mai helyére a Kálvária térről. Ugyancsak a kertben helyezték el a budaváriNagyboldogasszony-templom átépítésekor a régi templom egyes részleteit.

Ferenciek tere, épül az aluljáró

A 3-as metró Ferenciek téri állomása

3-as metró Ferenciek téri mozgólépcső

A 3-as metró Ferenciek téri kijárata

 Ferenciek téri aluljáró

 Ferenciek téri aluljáró lezárt folyosó, 2014.02.19

 Ferenciek téri aluljáró, 2014.02.19

 A Ferenciek terén álló ferences templom és kolostor őse 1250 és 1260 között épült. Az eredeti gótikus templom kicsinek bizonyult, ezért a ferences atyák 1727-ben új templom építésébe kezdtek. A ma is álló 766 m2 alapterületű barokk templomot 1743. szeptember 21-én szentelték fel. A Ferences szerzetesrend tagjait a magyar nyelv történeti-etimológiai szótár szerint ferences, Ferenc-rendi és franciskánus, ferencbarát, ferencszerzetes néven említjük. A „ferenci” formára először 1793-ból van adat. A teret 1874 óta hívják Ferenciek terének, de már a 18. században ismert volt a Franziskanerplatz neve is, ezért valószínűsíthető, hogy a pesti szlengben régóta élő elnevezés vált hivatalossá.[1]

1893-ban a vezetés törvényt alkotott két új Duna híd létesítéséről. 1898-ban elkezdődött az Eskü téri híd (ma Erzsébet híd) építése, amelyhez kapcsolódóan kissé át kellett rendezni a Belvárost. A hidat a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcával össze kellett kötni. A ma is álló Belvárosi plébániatemplomot meghagyták, azt a hídfő kikerülte, de a Hatvani utca szélesítése miatt a Kígyó utcában álló régi pesti Városházát is le kellett bontani. (Helyére az északi Klotild palota került.) A déli hamarabb épült fel, a két ház 1899-1902 között épült.

1903-ban átadták a láncszerkezetű hidat és a széles sugárúton megindulhatott a mostanihoz képest még elég csekély forgalom. 1914-től már a hídon közlekedő villamosjárat is érintette a teret.

1945-ben a második világháborúban a főváros ostroma során a régi Erzsébet híd megsemmisült, csak a balparti pillér maradt állva. 1947-től a villamosjáratok ideiglenes végállomása a pesti hídfő lett. 1964-ben adták át a forgalomnak a ma is látható modern kábelhidat, amelyen 1973-ig közlekedett villamos. Megszüntetését a 2-es metró megindításával indokolták. Szakmai indokoltsága ma is viták tárgya. A Rákóczi úti villamos forgalmát a 2-es metró helyett a sűrűn közlekedő 7-es buszcsalád vette át. Az erős közúti forgalom a Ferenciek terének és a főváros kelet-nyugati tengelyének egyaránt nagy környezeti terhelést okoz. Emiatt a köznyelvben elterjedtté vált a "városi autópálya" kifejezés.

A téren a külön szintű csomópont és a 3-as metró állomását 1976-ra alakították ki. A Váci utca északi szakaszát 1986-ban, a délit 1996-ban alakították át sétálóutcává. A mai tér 1992. április 30-án jött létre a Ferenciek tere és a Felszabadulás tér összevonásából. Azóta sokféle terv és ötlet született a tér és a forgalmas főútvonal élhetőbbé tételéről, forgalmának csillapításáról és a villamos újraindításáról is.

A Ferenciek tere korábbi elnevezései: A XVI. századtól Platea dominorum (Urak utcája), ill. Szent Péter utca, 1690-től Herrngasse (Úri utca), a XVIII. századtól Mönchengasse (Barátok utcája), Mönchenplatz (Barátok tere), Franziskanerplatz, ill. Universitätplatz (Egyetem tér), 1874-től Ferenciek tere, 1962-től Károlyi utca, 1991-től Ferenciek tere.

A Felszabadulás tér korábbi nevei: 1700-tól Getraydt Marktplatz (Búzapiac tér), 1730-tól Weisse Rosen Platz (Fehér Rózsa tér) vagy Sebastienplatz (Sebestyén tér), 1788-tól Schlangenplatz, 1874-tól Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, 1953-tól Felszabadulás tér. A pesti népnyelv Felszab térnek nevezte.  

 Ferenciek téri aluljáró, 2014.02.19

Magyar Nemzeti Galéria 2014

Bejárati főlépcső

Trónterem, oltárok

Barokk terem

Barokk terem

XIX.századi történelmi festészet

XIX.századi történelmi festészet

XIX.századi történelmi festészet